2023.04.30. 19:00
Meseszép régi lámpákból nyílt történeti kiállítás Jánoshidán
Egy 1810-es években készült, nem mindennapi Argand olajlámpa is gazdagítja Rusvai László több mint százötven darabos lámpagyűjteményét. Kincseinek egy részéből kiállítás nyílt nemrég Jánoshidán, a Premontrei Rendházban. A ma már ritkaságnak számító fényforrások különleges időutazásra hívnak, a világítás fejlődésének 19. századi történetét mutatják be.
Rusvai László, gyűjtő május 14-én a kiállítás helyszínén a világítás történetébe avatja be az érdeklődőket
Fotó: Pesti József
Rusvai Lászlót már gyermekkorában elvarázsolták a padlás mélyén talált régi tárgyak, melyek számára a múlt értékeit, fontos üzeneteit közvetítik. Jászapátin született, majd - miután tanító édesapját a jánoshidai tanyavilágba helyezték – gyerekkora nagy részét Jánoshidán töltötte.
Az egyetem után elkerült Budapestre, ahol jelenleg is él, de ezer szállal kötődik szülőföldjéhez. Gyűjtőszenvedélye is innen indult egy gyönyörű bécsi petróleumlámpával.
Tizenegy éves voltam, amikor a családunk a tanyáról beköltözött Jánoshidára. A tanyavilág szinte minden padlásán jártam, ahol értékes tárgyakra bukkantam. Gyerekként féltve őriztem a nekem ajándékozott antik varrógépeket, órákat. Egyik alkalommal szomszédunk, Margit néni megjelent egy bécsi petróleumlámpával, ami azóta is a gyűjteményem egyik ékes darabja
– emlékezett vissza a kezdetekre Rusvai László, aki az elmúlt évtizedekben több tucat lámpát szerzett be és újított fel.
Kincsek után kutatva lelkesen járta a bolhapiacokat, régiségkereskedéseket, ahol persze mindig újabb és újabb lámpákat vásárolt. Az internetnek köszönhetően a beszerzési források is bővültek. Mint mondta, kicsi gyűjteménye van, de mindent megtalált, amit nagyon akart. Rengeteget olvasott, alaposan beleásta magát a világítás fejlődésének történetébe. Idővel kialakult, hogy 1784-től, a modern világítás kezdetétől egészen az elektromos világítás megjelenéséig terjedő korszak reprezentatív lámpáit szeretné gyűjteni.
Fotó: Pesti József
Rusvai Lászlót kollekciója kedvencéről is kérdeztük, ám ezt szinte lehetetlen meghatároznia, hiszen valamennyi lámpa a szívéhez nőtt. Érdekességként említette a jánoshidai kiállításon is látható 1810-es években készült Argand lámpát, ami az egyik legrégebbi darab gyűjteményében.
– Rejtély, hogyan került Magyarországra ez az angol lámpa, amit az Ecseri piacon fedeztem fel. Előfordulhat, hogy a 19. században valamelyik arisztokrata angol származású felesége hozományával jutott be az országba. De az is elképzelhető, hogy lomtalanítás során találták meg Belgiumban vagy Franciaországban, majd az Ecserin értékesítették – osztotta meg a világítóeszköz kalandos útját övező titkokat a gyűjtő. Beszélgetésünk során a világítás múltjának egy szeletébe is beavatott.
– Argand 1784-ben találta fel a róla elnevezett lámpát, mely a körégő petróleumlámpák őse volt. Rájött, hogy nem zsinórbelet kell a lámpákba helyezni – mint ami a mécsesekben található - hanem egy széles szalagot. Ezt csővé összehajtotta, levegőt vezetett be a közepébe, üvegcilindert helyezett rá, és ezzel a lámpa henger alakú lángot adott. Egyenletesen, fényes, szagmentes lánggal égett, ami sokkal jobb volt a korábbi évezredek egyeduralkodó mécseseivel, gyertyáival szemben. A következő nagy találmány a Carcel lámpa volt, amit egy egyszerűbb szerkezet, az úgynevezett modérateur-lámpa váltott fel. Ezekből szintén látható néhány példány a kiállításon. Az olajlámpákat 1860-tól fokozatosan kiszorította a petróleum és megjelentek a gázlámpák is. A 19. század közepén terpentin és alkohol keveréknek égetésével működő szerkezetekkel is kísérleteztek. E rendkívül ritka lámpákból is őrzök néhányat – részletezte.
A múlt motiválja gyűjtőszenvedélyét
– A gyűjtemény egy alternatív valóság, ahová az ember vissza tud vonulni – vallja Rusvai László. – Mindig szerettem volna olyan tárgyakat magam körül látni, érezni, melyek a nagymamámnak voltak, illetve lehettek volna. Jászapátin a családi házunkat – ahol a nagymamám élt - államosították, a berendezéseket, tárgyakat elvitték. Gyerekként sok időt töltöttem nála, de mindig nagyon furcsa érzéseim voltak a félig berendezett szobákban. A gyűjtőszenvedélyemmel talán valahogy szerettem volna újrateremteni, pótolni az ő hiányzó tárgyait – beszélt érzéseiről a lámpagyűjtő. Május 14-én 15 órakor Fény a villany előtt címmel tart előadást a kiállítás helyszínén, a jánoshidai Premontrei Rendházban.
