Nagyczakó Gyöngyi felszámolta külföldi életét, hogy újra a Tisza-tó mentén élhessen

– Mindig is fontos volt számomra a művészet, hiszen olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy gyerekként az utcánkban élő helybéli grófnőtől, Károly Herminától elsajátítottam a szabás-varrás, horgolás, rajzolás, festés és hímzés művészetét – idézte fel a régmúlt emlékeit Nagyczakó Gyöngyi festőművész. 

– Gyerekkoromban a nagymamáméknál nevelkedtem, akik egyszerű parasztemberek voltak. Fontosnak tartották a tanulmányaimat, hiszen azt gondolták a tudás az egyetlen dolog, melyet soha senki nem vehet el tőlem, ezért már egészen fiatalon belekóstolhattam az alkotás világába. Később, a harmincas éveimben számtalan traumával és betegséggel kellett szembenéznem. Akkoriban úgy éreztem, valami olyan tevékenységet kell folytatnom, ami kizökkent ebből a nehéz helyzetből, így apránként újból rátaláltam a művészetre. 

Nagyczakó Gyöngyi festményei színekkel és élettel teli munkákról árulkodnak, melyek számtalan hazai és külföldi orvosi rendelőben és pszichiátrián megtalálhatóak.

– Az első festményem egy madárka volt, melyet egy pusztában ábrázoltam – magyarázta a festőművész. 

– Olyan átéléssel és odaadással tudtam alkotni, hogy akár órákon keresztül rá tudtam hangolódni. Tiszaderzs és a Tisza-tó mindig nagy szerelem volt számomra, így rengeteg tájképeken megjelenítettem a szépségüket. Minden alkalommal amikor megveszek egy vásznat, már előre látom, hogy mit fogok rá festeni olajjal. Sosem keverem ki előre a színeket, hanem hagyom, hogy az anyagok összeérjenek és egybeolvadjanak. Nagyon szeretem a színeket, így a természetesség mellett mindig törekszem a vidám és pasztel árnyalatok használatára. A legtöbbször a természetes és egyszerű pillanatok, valamint az érzések inspirálnak. Jelenleg is az emberi arcok és a mosoly fog meg a legjobban, az utóbbi időben több ismerősöm szembesült azzal, hogy megfestettem. Figyeltem a reakcióikat és a mosolyukat, melyek szerintem fontos részei az életünknek. Hiszem azt, hogy egy őszinte és tiszta mosoly nagyon sok erőt adhat az embernek.

– Szeretném felkarolni azokat a fiatalokat, akik családja nem engedheti meg magának a külön rajzórákat – folytatta a művész. 

– Ezért terveim között szerepel egy művésztanoda megnyitása Tiszaderzsen, melyet jómagam vezetnék, hogy segíthessem a gyerekeket művészeti céljaik elérésében. Nyaranta pedig szívesen teszek eleget azon kéréseknek is, hogy alkotótáborokban átadhassam tudásom egy fiatalabb nemzedéknek.