2022.01.19. 19:55
Bubópestis miatt vesztegzárat rendeltek el a Szigligetiben
Rejtő Jenő kalandregényt mozivászonra vagy színpadra adaptálni rendkívül nagy önbizalomra, bátorságra vall. Nagynevű filmes és színházi emberek is buktak már meg a kísérletezéssel. Ám ha az abszurdul írott mű színre vitele értő fejekre talál, és a péhovárdi ponyvákon felnövő ősgeneráció, valamint az író neveit és műveit hallomásból sem ismerő újnemzedékes fiatal olvasótábor is elhiszi, hogy amit lát, az a szórakoztató olvasmány hű képe, úgy a siker garantált.
Látványos revüszínházat állított a Szigligeti színpadára Vida Péter. A Vesztegzár a Grand Hotelben nagy sikerrel fut Szolnokon Fotó: M. J.
A Szigligeti Színház harmadik nagyszínpadi darabja a Vesztegzár a Grand Hotelben című zenés vígjáték. Rejtő Jenő többedik örökbecsű klasszikusát a Szigligeti társulatának egykori (1998–2002), Bodex-gyűrűs (1999) színművésze, a – mint ismét kiderült, rendezőnek sem utolsó – Vida Péter dirigálta a szolnoki deszkákra.
A magyar színházakban 2008 óta kacagtató bubópestisként terjedő Vesztegzár talán a legideálisabb időben jelent meg a Szigligetiben. Napjainkban az emberiség igencsak kifáradt testben és lélekben a koronavírus-járványtól.
A műben mesterségesen előállított pandémia, a generált félelem, a kötelező karantén és a betegség minden valós és színlelt tünete, annak keserű velejárója fügét és fityiszt mutat golyóbisunk mai bajának.
Hogy Rejtő Jenőnek volt-e módjában járványügyi vesztegzárban vesztegelni, nem tudni. Időben rövid, tartalmában több emberöltőt felölelő, mindössze harmincnyolc évébe talán az is belefért.
Fiatalkorától bohém, színházi emberkeként égette két végén a gyertyáját, amely nem fényűző kalandokat, hanem újabb és újabb zűrös útkereséseket mutatott számára Nyugat-Európa és Észak-Afrika csibészekkel és szélhámosokkal telt, kétes hírű helyein. Alig néhány évtized alatt olyan sokat élt, hogy alvilági élményeit nem győzte papírra vetni.
Ezekből a sötét titkaiból született meg Fülig Jimmy, Vanek úr, Senki Alfonz, Piszkos Fred és a többiek. Így esetünkben Vangold, Léni Jörins, Don Umberto Complimenti, Doddy Kramartz, Jáva Réme és társaik, kik egy mondvacsinált járvány miatt összekényszerültek néhány napra a Bali-csoporthoz tartozó Kis-Lagonda-szigetén álló Grand Hotelben.
Hogy, hogy nem, a szálló vezetősége, alkalmazottai és a vendégek mindegyike, de még az enyveskezű detektív is simlis – ugyan akad köztük egy-egy szende is –, vagy csaló, svindler. Sőt, egyvalaki gyilkos is... Vida grandiózus revüszínházat rittyentett az Aba-Novák Agóra előadótemébe.
Az előadás pörgős és fergeteges, a tekintélyes méretű társulat becsülettel dolgozik a tapsviharért.
Mészáros István lubickol a (’la)bamba Vangold szerepében. A többiek közül, akik szintén nem kerültek a kritikusi gyengélkedőre, Gombos, Kertész, Lugosi, Dósa, a két Horváth, Gábor és György, Vándor, Ónodi és Harna hozta ki a legerőteljesebbet alakításaikból. Egyébiránt rettentően kár a kultúrházi hakniműsor-fílingért. Melyet nem a vidám darab, nem is a szereplők váltanak ki a nézőkből, hanem a környezet akusztikája és atmoszférája. Nagyon jó volna már a felújított színházépületben viszontlátni művészeinket.
