Szolnokon látható a Saul fia jelmeztervezőjének kiállítása

– Mi az a textilöregítés pontosan?

– A textilöregítés a jelmezekre felvitt történelmi kor, cselekmény és karakterek jegyei, voltaképpen az idő ábrázolása, a történet és a jellemek megjelenítése a kosztümökön, különböző eszközökkel. Tehát vegyük példaként a hazánkban forgatott Katedrális című minisorozatot, amely Ken Follett regényéből készült. Ebben vezető öregítőként dolgoztam, minden szereplő és még a statisztéria öltözetei is keresztül mentek a kezeim között. A főszereplő, Eddie Redmayne egy szegény, édesanyjával az erdőben élő fiút játszik.

Ezeket a jelmezeket a középkornak és a környezetnek megfelelő hatásokkal kell ellátni, puhítani az anyagot, megszaggatni, fizikailag átalakítani, megfesteni.

Minden olyan jelet rátenni a ruhára, ami egy erdőben a szereplővel történhet, például lefekszik az avarba, belelép egy pocsolyába, vagy épp fára mászik. Ha a forgatókönyvben vannak a jelmezre való utalások, azt mindenképpen figyelembe kell venni és megjeleníteni a jelmezen. Például ha a történet szerint futás közben valakinek elszakad a ruhája, akkor onnantól kezdve ennek a szakadásnak minden képkockán rajta kell lennie. És ebből aztán következik, hogy a szereplőknek több példányban kell elkészíteni ugyanazt a ruhát. Szakadás nélkül és szakadással.

Hiszen a forgatás sohasem a cselekmény szerinti kronológiában történik. Van, hogy a zárójelenetet hamarabb veszik fel, mint a nyitó képsorokat.

Egyébként az egész munka a sminkeléshez hasonlítható, hiszen olyan, mint amikor az arcot is öregítik, fiatalítják, gonosszá vagy széppé teszik. Alapvetően mi is ezt csináljuk, csak a ruhát sminkeljük.

– Hogyan került be a filmes világba?

– Magyarországon 2007-ben adták át az etyeki Korda Filmstúdiót, ahol elkezdték a Pokolfajzat II. – Az Aranyhadsereg című amerikai film forgatását. Én ekkor a Budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanítottam textil- és mintatervezést. Textilöregítéssel, azaz „ageing”-el foglalkozó szakembert kerestek ehhez a filmhez, azonban addig erről a területről nem is hallottam.

Speciális anyagmanipulációhoz és textilhez, mint lágy anyaghoz értő kollégát kerestek, így kérdés nélkül elvállaltam a munkát.

Itt egy londoni, szintén textiltervező végzettségű hölgy mellé kerültem asszisztensként, aki már évek óta dolgozott a területen. Olyan filmekből ismerhetjük a munkáját, mint a Ryan közlegény megmentése, Az ember gyermeke vagy a Harry Potter-filmek bizonyos részei, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Tőle rengeteget tanultam. Hét hónapon át dolgoztunk együtt, számos tipikus feladattal és speciális kihívásokkal találkoztam ez idő alatt. A hozzájuk tartozó jelmezek alternatív anyagokat és kreatív megoldásokat igényeltek. Komoly alapokat szereztem ahhoz, hogy a következő felkérést már önállóan is be mertem vállalni.

– Úgy tudom, ön volt az Oscar- és Golden Globe-díjas Saul fia című film textilöregítője is.

– Valóban. Nemrég Budapesten, a FUGA Építészeti Központban volt egy kiállításom, amelyben a textiles szakmának a filmes és színházi munkákhoz kapcsolódó részét mutattam be. Itt voltak kiállítva a Saul fia című film három szereplőjének jelmezei. Köztük a Röhrig Géza által viselt sonderkommandós öltözet, illetve két civil elhurcolt zsidó öltözete is. A kiállításon odajött hozzám egy látogató, aki elmesélte, hogy miután megnézte a filmet, azon gondolkozott, hogy volt lelkierejük a színészeknek belebújni és felvenni azokat az öltözeteket, amiket ezek a tragikus sorsú emberek hordtak. Illetve azon gondolkodott, hol tárolták ezeket a ruhákat eddig, honnan lehetett ezeket összeszedni? Nos, nagyon örültem, hogy ezt elmesélte, mert ez azt jelenti, hogy teljesen hitelesen tudtam megjeleníteni a történetet és a sorsokat az öltözeteken. Fel sem merült benne, hogy ezek utólag, mesterségesen, műtermi körülmények között lettek megöregítve.

Tehát a munka, amit beletettem, láthatatlan volt. Ez is volt a kiállításom címe: Patina, avagy a láthatatlan művészet.

Az első beszélgetésem a jelmeztervezővel – általában velük állok kapcsolatban és velük egyeztetek – a történetről és cselekményről szólt. Ki viseli az öltözetet, kik ők a civil életben, mi történik velük a forgatókönyv cselekménye szerint. És az egyik legfontosabb, hogy milyen a díszlet? A környezet nagyon meghatározó. Hiszen ha tudom, hogy ezeket az embereket elhurcolták, bevagonírozták, egy poros udvaron elestek, rugdosták őket, akkor nem vihetek fel az öltözetekre téglaporos színeket, ha a díszlet egy mészkőporos udvaron játszódik. És itt most, bár porról beszélek, de ezek az öltözetek úgy porosak, hogy nem por van rajtuk, hanem úgy vannak megfestve, mintha olyanok lennének. Tartós hatásokat kell a jelmezeken megjeleníteni, hiszen mire a szállítás, öltözés, próbafelvétel megtörténik, addigra lehull az összes és semmi nem marad abból, amit látványként a műteremben megjelenítettem. Mi, textiltervezők festői eszközökkel, különböző színezési technikákkal, a textilalapanyaggal kompatibilis anyagokkal visszük fel a kornak és cselekménynek megfelelő hatásokat ruhákra.

– Jelenleg az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban látható a kiállítása. Hogyan került ez a tárlat Szolnokra?

– A szolnoki TiszapArt Mozi 2000 óta minden évben megrendezi a nemzetközi jellegűvé növekedett filmfesztiválját, amely olyan filmes versenykategóriával is kiegészült, amiben ezúttal nem a rendezőket és a színészi alakításokat díjazzák, hanem a látványtervezőket. Ilyenek a díszlet- és jelmeztervezők. Idén megkerestek, hogy vegyek részt előadóként a fesztiválon, és ezzel egy időben rendezzek egy kiállítást is, amelyben be tudom mutatni a szakterületemet, így kerültem most Szolnokra.

Olyan színházi jelmezeket mutatok be, ahol a látványvilághoz nagymértékben hozzájárult a textilöregítés is.

Láthatóak a budapesti Vígszínház Istenítélet című darabjának jelmezei, ahol a rendezői és jelmeztervezői koncepció posztapokaliptikus látványt akart megjeleníteni. Olyan jelmezek születtek, melyeket úgy kellett átalakítanom, mintha egy hulladék-, illetve vastelepről gyűjtötték volna be őket, ezért a sok rozsdás és szakadt effekt. Illetve látható a Miskolci Nemzeti Színház Az ember tragédiája című darabjának néhány jelmeze, valamint a Kecskeméti Katona József Színház Liliomfi című darabjából egy női és egy férfiöltözet. Ez a két öltözet egyébként nem öregítve van, hanem teljes mértékben kézzel lett megfestve.