A Musica da Vinci kórus tízéves jubileumát ünnepelték Szolnokon

– Tíz évre visszatekintve milyen gondolat vezérelte önt, amikor egy kórus létrehozásába fogott?

– 2011-ben kaptam értesítést egy, az olaszországi Vinciben rendezendő kórusfesztiválról. Kedvencem Leonardo da Vinci, és arra gondoltam, most elmehetnék a szülőházához, de nem volt hozzá énekkarom. Erre elkezdtem szervezgetni, ismerősöknél érdeklődtem, akik továbbadták a gondolatot. Ilyen egyszerűen történt, hogy néhány hónap múlva kórusnyi énekelni szerető és tudó ember vett körül. Közülük alapító tagként nyolc énekesünk most is velünk énekel. A mai világban ez nagy szó, amikor nem egyszer szűnnek meg nagy múltú, hivatásos együttesek is. Aztán elutaztunk a kórusfesztiválra, és a latin mondás, „Veni, vidi, vici” szerint jöttünk, láttunk, győztünk. Igaz, én hirtelen jött betegségem miatt akkor éppen Leonardo da Vinci szülőházához nem jutottam el, amiért az egész szerveződött.

– Kikből áll a kórus?

Természetesen vannak közöttük szolnokiak, hiszen évtizedekig a városban tanítottam, de sokan az ország különböző városaiból érkeztek. Emiatt rendszeres próba híján a kórustagok otthon nézték át a műveket, ami nem volt mindenkinek egyszerű, így időnként én utazgattam oda, ahol a többség lakott. Amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, a kórus minden tagja saját költségén, anyagi támogatás nélkül jár a próbákra.

– Mi tartja önöket ennyire össze?

– A zene, semmi más. Akinek igényessége van a művészetek iránt, legyen az zene, képzőművészet, irodalom, színház, vagy bármi más, az vágyik olyan közösség után, ahol valamilyen művészi élményt kaphat. Mi pedig a kóruspróbákon arra törekszünk, hogy élmény legyen az énekeseknek idejönni.

– Volt tanítványai is énekelnek a kórusban?

– Igen, még a jubileumi koncerten minket üdvözlő dr. Kállai Mária országgyűlési képviselő is tanítványom volt. Az is fontos, hogy olyanok jönnek közénk, akik hajlandók dolgozni a sikerért, mert nem csak mindenki által elérhető műveket adunk elő. Most például egyszerre három különböző kortárs amerikai szerzőtől is énekelünk darabokat, akik világhíresek. Ez nagy szó egy kedvtelésből éneklő együttestől.

– Elindítani általában sokszor könnyebb egy kezdeményezést, mint életben tartani. Mivel tudta ön tíz éven át összefogni a kórus tagjait?

– Én szeretem az embereket, ez ennyire egyszerű. Mint kórusvezető, mindig úgy éreztem, hogy a tehetséget ki kell emelni, és lehetőséget kell adni a szereplésre.

– Választotta-e valaki időközben a kórusból hivatásául az éneklést?

– Igen, a Magyar Rádió énekkarában énekel egy volt verseghys tanítványom. Szintén Szolnokról indult, de csak rövid ideig énekelt az én kórusomban Mondok Yvette operaénekes, aki most a Zeneakadémia projektmenedzsere, és éppen új lemezén dolgozik. A Nemzeti Énekkar karigazgatója, Somos Csaba – akit 2020-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntettek ki – még zeneiskolásként egy Bach-műsorban játszott csellón az énekkarunkban. Őt most szülei képviselték a jubileumi hangversenyen.

– Van, aki jelenleg képezi magát, hogy hivatásos pályára lépjen?

– Például a mostani estén is fellépő Nyeste Erzsébet. Bár időközben férjhez ment, és van egy kétéves kisfia, de jelenleg is énektanárnál képezi magát.

– Önnek személy szerint mit adott a kórus?

– Sok örömet. Amikor meglátjuk egymást, úgy örülünk, hogy találkozunk, együtt lehetünk, és megint alkothatunk valamit. Én boldog ember vagyok, amiben meghatározó szerepe van annak, amit csinálunk.

– Évek óta nehéz helyzetben van a világ. A zene mit adhat az embereknek egy ilyen válságos időszakban?

– Nagyon sokat! Mikor nem lehetett személyesen találkoznunk, az interneten keresztül, egyesével tartottuk a kóruspróbákat. Az alatt az időszak alatt, amíg az énekesek gyakoroltak a neten, félre tudták tenni a napi gondokat, az idegeskedéseket. Az éneklés jót tett az emberek lelkének. Én ezt tartom a legfontosabbnak. Az ép lélek kihat a testre, a fizikai egészségre is. Amit az antik világban mondtak, hogy „ép testben ép lélek”, az fordítva is igaz.

Krakkó, Turku, Murau – számos külföldi helyszínen fellépett már a finn énekessel is büszkélkedő kórus

A most tízéves, tizenhat-tizennyolc fő közötti létszámú Musica da Vinci kórus első fellépése óta sok hazai és külföldi helyszínen énekelt: Szolnok, Sátoraljaújhely, Miskolc, Budapest, Borsi, Krakkó, Czestochowa, Turku, Vinci, Sankt Lambrecht és Murau jelzik előadókörútjuk állomásait. A kórus tagjai az ország különböző városaiból gyűlnek össze, sőt egy finn énekesük is van.

Az énekkarosok maguk fedezik költségeiket, és általában kéthavonta tartanak Budapesten próbát. A KÓTA, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége minősítőin a vegyeskar „arany fokozat – dicsérettel” oklevelet kapott, a női kart pedig „ezüst fokozattal” díjazták. 2020-ban a magyar kultúra napján Rigó Éva karnagy munkásságát a Szolnokért Emlékérem arany fokozatával ismerte el Szolnok közgyűlése.