Fotóin keresztül mutatja meg, milyen szép Szolnok

A művész nyolcéves korától kezdve rajong a fényképezőgépért, elmondása szerint már akkoriban „megfertőződött” a technikával, a géppel, a képpel, a fénnyel, a látvánnyal. A kétezres évek elejétől kezdve űzi a szakmát, melyet az erre ­fókuszáló iskolai tanulmányainak, képzéseknek, továbbképzéseknek köszönhetően hivatalossá is tett. A Szolnoki pillanatok című kiállítása bemutatja a város szépségeit, melyek felett egyébként könnyen szemet hunyhat az ember.

– Már az összes fotó a szívemhez nőtt, azonban a kedvencem mégis a Tabánról készült fényképem. Hiszen több mint harminc év kellett hozzá, hogy rájöjjek, az szív alakú – mesélte Buzás Albert fotóművész.

– Számomra óriási felismerés és meglepetés volt, ugyanis hozzám hasonlóan sokan nem tudják, hogy Szolnok szívében ténylegesen „dobog” egy szív – tette hozzá.

A művész kiemelt egy másik, egyelőre ugyancsak számára kedves fényképet is, melyet a gulyásfesztiválon fotózott Szolnok egy legendás alakjáról, akit mindenki csak Kalácsként ismert. Emlékeit felidézve számolt be az alkotásról, miszerint e fotójának főszereplőjét annak egy jellemző pillanatában örökítette meg, így igazán élethűen sikerült. Annál is fontosabb és értékesebb ez a képe, miután néhány éve sajnos eltávozott közülünk Kalács, nélküle egy városi legendával szegényedett Szolnok.

– A mosolya nagyon megfogott, így mindenképp el kellett készítenem a fényképet – hangsúlyozta a fiatalember.

A napjainkban is megtekinthető tárlaton egy hónapon keresztül huszonhat fotót láthatunk, melyek mindegyike Szolnokot és a körülötte lévő élővilágot kívánja bemutatni. Ilyenek például a Zagyva szépségei, a szorgos méhek vagy akár a szolnoki csata helyszínének flórája és faunája.

– Sokan a mindennapi rohanás miatt nem veszik észre a város bámulatait, különlegességeit.

Szeretném egy kicsit más perspektívából láttatni a dolgokat, ezért gondoltam, hogy a magam eszközeivel megmutatom, hogy milyen csodák mellett megyünk el nap mint nap – mondta a művész.

Nánási Pál is kiemelte a fiatal tehetség egyik alkotását, melyet egy fotós tehetségkutató versenyen készített.

– Hétről hétre különböző feladataink voltak, az egyik hét témája a reflexió volt, így az az ötletem támadt, hogy a saját és édesapám arcát a tükör segítségével egy képre helyezem – mesélte Albert. – Mindez azért nem jelentett gondot, mert a családi genetikának köszönhetően nagyon hasonlítunk – magyarázta a tehetséges művész.

Albert a továbbiakban az emberábrázolást szeretné fejleszteni, ennek köszönhetően felkérték a Szifonba egy fotóklub létrehozásához, mely szeptember 30-án kezdődik.

– A célom, hogy az emberek vizuális ingerküszöbét kicsit megemeljük, hiszen manapság már mindenki készít fotókat a telefonjával – tette hozzá Albert. – Szeretném, hogy az embereknek legyen ebben is egy kis tudatossága, hogy ne gyártsanak ennyi digitális képet, mely kevés értéket hordoz magában. Ugyanis néhány kompozíció által könnyen megtanulható, hogy hová helyezzük a hangsúlyokat – jelezte Albert, hogy a fotózást immáron nemcsak tanulja, hanem részben tanítaná is, ha valakinek szüksége lenne rá.