Térségünk oktatástörténetét kutatja a levéltári szakember

– Az 1941–1945 közötti időszakot két részre lehet bontani: eleinte a Tiszazug mintegy hátországként volt jelen a háborúban, később, amikor a keleti front elérte a térséget, valódi harcok helyszíne lett – magyarázta Mucsi László. A megyei levéltár munkatársa szerint az iskolák működését három fő körülmény határozta meg.

– A 18–65 év közötti férfi pedagógusokat behívták katonai szolgálatra, a fizikai alkalmasságuknak megfelelő beosztásba kerültek – fejtette ki. Bemutatta Horpácsy Nándor csépai tanító háború utáni igazoló nyilatkozatát. Jól látható benne, hogy három év sorkatonai szolgálatot kellett letölteni. A vizsgált dokumentumok bizonyítják, hogy Papp Gábort, a sárszögi iskola tanítóját munkaszolgálatra hívták. A jelenlévők közül többen emlékeztek is egy-egy nevesített tanítóra.

– Iratok maradtak fenn arról, hogy a polgári iskolákban gyűjtést szerveztek a fronton harcoló katonáknak. Az újságok és könyvek mellett hétszáztizenkét cigarettát is csomagoltak a dobozokba – említette a háború mindennapokra gyakorolt hatásai között.

– Ha a második világháború idejéről beszélünk, megkerülhetetlen a zsidóüldözés és a holokauszt kérdése, ami nemcsak a pedagógusokat, de a tanulókat is érintette – hangsúlyozta. Ezzel kapcsolatban a polgári iskola iratanyagában megmaradt Halassy Sándor martfűi tanító származási táblázatát is megmutatta Mucsi László.

– 1944 októberében érte el a front a térséget, a debreceni páncélos csata mellékhadszíntere lett. A pedagógusok egy része elmenekült. Józsa Károlyné kunszentmártoni tanítónő például egészen Bajorországig jutott, ahonnan csak 1945-ben tért haza – elevenítette fel.

Amíg a térség tele volt katonákkal, addig az oktatás szünetelt. Az épületeket a Magyar Honvédség vette birtokba részben szállásként, részben kórházként, a martfűit például istállóként használták.

– Az újraindulást nemcsak a lakosság félelme és a szovjet katonák állomásozása akadályozta, hanem az is, hogy a bútorzatot, szekrényeket, iratokat szinte teljesen elégették – tette hozzá.

A megemlített forrásban, Bányai László levelében a zsigerpusztai iskoláról számolt be: bár az épületbe visszamehettek volna, de sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem voltak adottak. A tanulók hokedlikkel, sámlikkal berendezett tantermekben tanulhattak. Csak jóval később állt vissza a megszokott rend.

Gyakran a helyi források jelentik a kapaszkodót

A levéltár munkatársai eredeti iratokat vizsgálnak, amik az eseménnyel egy időben, vagy kevéssel utána keletkeztek.

– Forrásközpontú a munkánk, a helyi anyagokból próbáljuk rekonstruálni az eseményeket. Sokszor olyan, mint a nyomozói munka, hiszen ha felmerül egy név, érdemes utánajárni a történetnek is – mesélte Mucsi László, a Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Levéltár munkatársa.