A különleges kézműves termékekre most is van igény

Szűkebb hazánk népművészeti alkotói számára is nehéz ez a mostani időszak.

– Jelentős összegektől estünk el az utóbbi időben – vallotta meg a szolnoki Szűts M. Csilla keramikus. – Visszaestek a megrendeléseim is. Például gyártottam kerámiákat a műszaki egyetemnek ballagásra, most erre sem volt igény. A művelődési házban sem volt kézművesvásár. Én vásárokra ugyan nem járok el, de a plázában például tartottunk jeles napok, ünnepek alkalmából kézműves-foglalkozásokat. Erre mostanában nem volt lehetőség, ahogy iskolai foglalkozásokra sem. Vizsgáztatni sem tudtunk eljárni.

Azt hiszem, számos népművész társam nevében is mondhatom, hogy igen rosszul érint minket a járvány, de míg a vendéglátósok, turizmusban dolgozók helyzetéről sok szó esik, minket kevésbé említenek.

Pedig a hagyományőrzés csakugyan fontos. Régen a fazekasok termékeire volt igény, azok mindennapi használati eszközök voltak, de a fémedények és a műanyagok háttérbe szorították. Régebben rendeltek tőlem felújított házakra is kerámiadíszeket, ma már erre sincs igény. Korábban tanítottam egy iskolában is, de kivették a népművészetet a vizsgaanyagból.

A pandémia miatt az alkotók sem tudják oktatni az érdeklődőket. Egyébként is kiöregszünk, nemigen van kinek továbbadni a tudományunkat, a fiatalok egyre kevesebben érdeklődnek az ilyen tevékenységek iránt. A járványhelyzet most felerősíti ezt a tendenciát – mutatott rá a keramikus.

Ugyanakkor elmondta, ő bizakodik, hogy hamarosan visszatér az élet a normál kerékvágásba.

– Addig is igyekszem kihasználni ezt az időszakot. Most több időm jut saját ihletésű, igényesebb alkotások elkészítésére. A napokban költöztetem át új helyre a műhelyemet is.

A kunhegyesi Czupp Pál fafaragó főként azt sajnálja, hogy önálló kiállításai, amiből évente hat-nyolc szokott lenni, tavaly teljesen elmaradtak.

– Nincsenek kézműves-foglalkozások sem, de a kézművespályázatok is elmaradtak. Így számos bemutatkozási lehetőségtől elestem. Nagyobb szobrokra voltak megrendeléseim, tavaly Szolnokra is készítettem, egyelőre azonban ilyen sincs. Bár efféle alkotásokra főként nyáron van igény, a turisztikai szezonban. Reméljük, idén nyárra javul a helyzet – reménykedik a fafaragó.

A jászárokszállási Kovács Zoltán kosárfonó, népi iparművész arról számolt be, hogy egyedi megrendelései a pandémia alatt is voltak, az embereknek volt ideje elgondolkodni rajta, milyen terméket szeretnének, ilyen téren tehát nem tapasztalt visszaesést.

– Fő profilom azonban az oktatás, szakköröket, gyermekeknek kézművesműhelyt, különféle workshopokat tartok. Erre most nem volt lehetőség, ez az, ami engem anyagilag is érzékenyen érint – fejtette ki Zoltán.

Megyénkben nem túl sok a főállású népi kézműves, népi iparművész, mutatott rá Kenyeres Sándorné, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. Ők főként Tiszafüreden, Mezőtúron, Karcagon élnek. Tagjaik között is sok a nyugdíjas, vagy van főállásuk. De ők is megsínylették a járványt, hiszen kiegészítő jövedelemtől estek el.

Sikeresen pályázott a megyei népművészeti egyesület

– Mint minden civil szervezetet, bennünket is hátrányosan érintett a járvány – emelte ki Kenyeres Sándorné, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület elnöke.

– Szünetelnek a rendezvényeink, nincsenek megrendelések, így a bevétel jelentősen visszaesett, csak a tagdíj és a pályázati pénzek, valamint némi lakos­sági adomány áll rendelkezésünkre. Enyhített gondjainkon, hogy az elmúlt évben a Magyar Művészeti Akadémiához pályázhatott az egyesület a pandémiás időszak kiadásainak támogatására, és utólagos finanszírozásban meg is kaptuk a kért összeget. A 2021-es évre pedig eredményesen pályáztunk működési költségek fedezetére a Nemzeti Együttműködési Alaphoz. Sikeres szakmai pályázataink megvalósítását viszont csak a járványhelyzet feloldását követően tudjuk elkezdeni – vázolta helyzetüket az elnök.

Pozitívum viszont, hogy a tisza­várkonyi Népművészeti Alkotótelep Alkotóházának felújítását ez évben is folytatni tudják pályázati pénzből.