Máig hűen őrzik a szolnoki Tabán mesés emlékeit

A Tabáni Tájház különleges hangulatot áraszt. Az elnevezés az egykori tímártelepre utal, a Tabán Szolnok egyik legrégebbi városrésze. A szűk, zegzugos utcácskák mára elcsendesedtek, nem kalapálnak a mesteremberek egyik udvaron sem. A Zagyva már nem fenyegeti a házakat, a megemelt gát tetején sétány vezet a Tisza torkolatához. Gyaloghíd köti be a városmajort a város vérkeringésébe.

Az 1970-es években az egyre inkább modernizálódó város ezt a részét is fejleszteni szerették volna. Született is egy terv azzal kapcsolatban, hogy legalább néhány lakóház tekintetében skanzenszerűen megőrzik a településrész régi hangulatát. Néhány kis ház új funkciót kap, vendéglő, s egy-egy mesterséget bemutató műhelyrészlet költözik bele. Sajnos a terv nem valósult meg, az eredeti elképzelést mindössze a Tabán 24. számú háza őrzi sűrítve.

Az épület 1992 óta a Damjanich János Múzeum állandó kiállításának ad otthont. Rendezői dr. Gulyás Éva és dr. Bereczki Ibolya muzeológusok abban az egyedülálló helyzetben voltak, hogy belső terét nem megőrzött enteriőrként konzerválták, hanem múzeumi gyűjteményből rendezték be. A ház kétosztatú, döngölt földpadlós, vályogfalú, cseréptetős.

– A berendezési tárgyak kapcsán nagyon sok mindenről tudunk beszélgetni a látogatókkal­ – mondta Tőkés Ágnes, aki napi szinten találkozik az érdeklődőkkel. A tájház vezetője hangsúlyozta, a régi korok emberei is megoldásokat kerestek az élet kihívásaira, és remek elképzelések születtek, melyek egy-egy tárgyban öltöttek testet. Ezért lehet érdekes számunkra egy régi sparhelt, egy csörgős korsó, a szapoly és a többi, a fiatalabbaknak talán furcsa nevű használati eszköz.

Tőkés Ágnes hozzátette, a látogatók egyik kedvence a konyha sparheltje, amit egy tabáni kovácsmester készített ajándékba a feleségének. Az 1930 körül készült tűzhely ajtajaira a szakember míves, tulipán alakú rézvasalásokat erősített. A tűzhelyet ma nem használják, ám működőképes, most is kifűtené a kis ház egyik helyiségét. Ezen eszközön kívül is számos olyan darabot, munkaeszközt és használati tárgyat láthatunk, amelyek eredeti szerepét korunkban már másféle tárgyak és megoldások vették át, így azokat kevesen ismerik. Ritkán látunk manapság dunnát, tollal tömött párnát, szalmazsákot, vizeslócát és vízhordó rudat. Ám a tájház kiállításából az is kiderül, hogy a mai eszközeink elődei sem kevesebb találékonysággal készültek.

Megtudtuk, a ház jellegzetességei közé tartoznak a múlt század elején élt embereket ábrázoló fotográfiák, esküvői képek. Ezeken máig jól megfigyelhető az akkori viselet, és az is, hogy ruháik elkészítéséhez viselőik többségében olcsóbb anyagokat használtak. A falakon elhelyezett fotók közül csupán egy kötődik közvetlenül a házhoz és egykori lakójához. A szoba két ablaka között elhelyezett fotó a ház utolsó lakóját, Kovács Sándor halászmestert örökíti meg, akire még sokan emlékeznek. Más halászcsaládok is laktak itt, a ház az egész összetartó tabáni közösséget mutatja be.

Az épület május elsejétől szeptember harmincadikáig látogatható, de az év más hónapjainak múzeumi eseményein is várja az érdeklődőket.

Helyi védelem alá vették a tájháznak szánt épületet

Besenyszögön a napokban ugyancsak a hagyományőrzésé a főszerep. A településen a Vehiculum-ház melletti portát vásárolta meg az önkormányzat. A telken álló házban egykor szatócsbolt működött. A régmúlt pillanatait elevenítené meg a tájház és a leendő bolt is. A képviselő-testület helyi védelem alá vette az épületet, ami ahhoz szükséges, hogy az önkormányzat a Teleki Alapítvány által meghirdetett felújítási programban pályázhasson.

– Járt nálunk a Szentendrei Skanzen főépítésze. Vele egyeztettünk, hogyan lehetne elérni, hogy a kialakítás autentikus legyen – tudtuk meg Molnár Melindától, a Besenyszögért Alapítvány kuratóriumának elnökétől. Az ötvenes évek végén bezárt egykori boltról már zajlanak a kutatások, hogy minél teljeskörűbb képet kaphassanak az üzlet egykori működéséről, kinézetéről.

– Megkerestük azokat az embereket, akik még emlékeznek rá, így próbálunk tájékozódni – mondta.

– Pénzügyi forrást kell keresni és nyitottak lennénk a felújításra. Az önkormányzat Tóthék szatócsboltját szeretné kialakítani az épületben, amit összekötne a helyi termékek forgalmazásával is – fogalmazott Balogh Zoltán polgármester.