Különleges lelet került elő a Kossuth téri irodaház építésekor

Itt a véletlenek szerencsés összjátéka miatt, talán mert az egykor itt levő városárok megőrző iszapjába eshetett bele az igazhitű lábbelije, gazdagabbak lettünk egy ritka emlékkel.

A finom anyagból készült darab talán nem is olyan messze készülhetett megtalálási helyétől, mivel onnan ötpercnyi járásra van ma is az a városrész, a Tabán, ahol kontyos atyánkfiai idejében az általuk kedvelt finom bőröket készítették.

Több száz évvel ezelőtt jóval több bőrt viseltek eleink, mint manapság, s egy olyan fontos helyen, mint a szandzsákszékhelyként, vagyis egy magyar vármegyényi terület központjaként működő Szolnokon volt bőven piaca a bőrnek. Ideális hely is kínálkozott a készítésére, mivel két dolog mindenképpen kellett hozzá. Sok víz, amihez ott volt a Zagyva, meg kellő távolság a más foglalkozást űzők házaitól.

A bőrkikészítés, legalábbis az elején ugyanis nagyon illatos elfoglaltság. Elég, ha annyit említünk róla, hogy többek közt kutyagumit is használtak hozzá. Ennek köszönhetjük a ma is Tabán néven emlegetett városrészünket, ami érdekes módon máig megőrizte elnevezését, holott az itteni tímártelepek, törökül tabakhánék, már régen a múlt ködébe vesztek. Ha Szolnokon ma a Katonavárost, Szent János várost, Ferencvárost, Nagy várost, Újvárost emlegetjük, nem biztos, hogy mindenkinek beugrik, miről van szó. A Tabánt ellenben ma is ismerik, bár eredeti jelentését kevesen tudják.

Noha a törökök híresen szép bőrmunkákat készítettek, meg készítenek ma is, ez a tudomány nálunk is ősfoglalkozásnak számított. Mivel a pásztormesterség őseink kedvelt elfoglaltsága volt, alapanyagban, a nyersbőrben sem volt hiányuk. Azonkívül jórészt szabadban folytatott életmódjuk is igényelte az időjárás viszontagságaitól jól védő öltözetet, nem utolsósorban a bőrből készült darabokat. A török így újat nem, csak legfeljebb másféle ízlést hozhatott Szolnokra, amikor a maga bőrös mesterségét nálunk is beindította.

Az biztos, hogy a török bőráruk, így bizonyára a szolnoki Tabánban készültek, és mindig kitűntek finomságukkal és szép színeikkel. De mi sem panaszkodhatunk, mert az olyan tipikusan keletről hozott tudomány, mint például a timsóval megdolgozott fehérbőr-készítés, addig is olyan elterjedt volt nálunk, hogy Franciaországban ma is hongroyeur vagy hongrieur névvel illetik a fehér bőrt készítő mestereket.