2018.04.01. 17:30
Egykor uszodát is terveztek a Tisza Szálló közelébe – mutatjuk, mi volt még
Bár ma már talán nem ragyog úgy, mint fénykorában, még ma is büszke minden szolnoki a Tisza Szállóra, a város egyik régi, emblematikus épületére. A története azonban talán nem annyira ismert. mint maga az épülete, ezért most nosztalgiázunk egy kicsit.
Tisza Szálló és Gyógyfürdő, 1935.
Forrás: LISSÁK TIVADAR/ Fortepan
Szolnok város önkormányzata 1880-ban vásárolta meg a szolnoki Tisza-part talán legszebb területét, Kamaraváros kincstári tulajdonban lévő részét.
Röpke negyvenöt évvel később, 1925-ben egy festőművész, Zombory Lajos állt a városvezetők elé egy olyan, a területre vonatkozó tervvel, amely egy hatalmas francia stílusú park, egy szálloda, illetve egy gőz- és gyógyfürdő megépítését is tartalmazta.
Sőt, érdekesség, hogy egy uszoda is szerepelt ezen a bizonyos látványterven, ami viszont sosem készült el. Nem így a szálló (na és persze a park, ami ma már Verseghy Ferenc nevét viseli)!
A Szigligeti Színház szomszédságában álló Tisza Szállót és Gyógyfürdőt végül az akkoriban híres építész, Hegedűs Ármin tervei alapján, 1928-ra építették fel. A maga korában az ország egyik legszebb és legismertebb szállója volt a szolnoki.
A Tisza Szálló huszonhat szobájával már alig várta első vendégeit, mikor az épület közvetlen közelében, a Pávai Vajna Ferenc geológus által vezetett kutatócsapat 55,6 Celsius fokos termálvizet talált majd' ezer méter mélységben. Lehetett nagy öröm!
A vizet összetevői és hatásai alapján gyógyvízzé nyilvánították. Jódos-brómos gyógyvize sok kalciumot, magnéziumot, fluort, metakovasavat és metabórsavat tartalmaz, így reumatikus, ízületi és nőgyógyászati betegségek, illetve különböző eredetű gyomorfájdalmak kezelésére is kiváló.
Visszatérve a kúthoz, az abból feltörő termálvizet nemcsak gyógyászati célra használták, ezzel fűtötték a Tisza Szállót, sőt a Szigligeti Színházat is.
1930-tól palackozták is a gyógyvizet, és Áldás néven árusították. Hogy honnan kapta ez a nevet? Nos, Pólya Tibor, festőművész volt az ötletgazda, aki gyakori vendége volt a Tisza Szállónak. Egy hosszú este alkalmával, mikor belekortyolt a gyógyitalba, ezt találta mondani társainak: áldás ez a víz! Később a festőművész rajzolta meg a palack címkéjét is.
A Tisza Szállóban – ahogy a kor szállodáihoz illik – kávéház és vendéglő is helyet kapott. Ha kinyitották a nagyterem üvegfalát, akkor pedig egy óriási 245 négyzetméteres termet is ki tudtak itt alakítani, ahol fényűző bálokat és estélyeket tartottak.
Forrás: Kardos Tamás: MÚLTIDÉZŐ/ Szolnoki képeskönyv
Nemrég a szolnoki Baross utca történetéről is írtunk, a Madas-házról, a Palikán Szállóról, sok-sok érdekességről – ezekről itt olvashat.
Reméljük tetszett Önöknek ez a kis történelmi kitekintés, legközelebb újabb érdekességet mutatunk be.