Két testvér, egy eset: az első holttestről is őszintén meséltek a fiatal cibakházi rendőrök

A cibakházi Tóth testvérek egymást segítve, inspirálva döntöttek úgy, hogy rendőrnek állnak.

– Amióta az eszemet tudom, rendőr szerettem volna lenni – mesélte Tóth Alexandra Döniz őrmester, aki már amikor középiskolát választott, egyértelműnek látta, hogy rendészeti szakot jelöl meg. Természetesen mivel gyermekkora óta ezt az álmot dédelgette, és a tíz évvel idősebb testvére, Balázs is jó példával járt előtte, a szülei sem lepődtek meg.

Elsőre pont a saját utcájukba hívták

A járőri munkához vezető út viszont nem volt olyan egyszerű. A középiskolában a szakmai tantárgyakból ugyan remekelt, de a fizikai felmérésekkel akadtak problémái. Aztán összeszedte magát, és végül sikerrel vette az akadályokat. Az iskolai gyakorlata idején Tiszaföldvárra helyezték, az első cím a saját utcájukba szólította.

– Volt olyan tanárom, aki nem hitt bennem, végül osztálytitkárnak választottak. Az iskolai évek alatt is Balázs volt az, aki mindenben támogatott. Még azzal együtt is, hogy tudja, az az elhatározásom, hogy egyszer majd még nála is magasabb rendfokozatig jutok – mondta mosolyogva Döniz.

Emlékezetes marad az első holttest

Hivatásában azt szerette meg, hogy mindig változatos, nincs két egyforma napja.

– Minden első intézkedés emlékezetes, ilyen volt például, amikor betörő után kellett futni, vagy az első bírság, amikor gyalogátkelőhelyre parkolt az autós. Sokáig nem volt dolgom holttesttel, az első abból is emlékezetes, a gyilkosság helyszínére ugyanis én értem oda először – emlékezett vissza. 

Előfordult, hogy szabadnapján is szolgálatba helyezte magát, egy baleset helyszínén forgalomirányítónak állt. A rendőrnő fontosnak tartja, hogy megtapasztalja a munka minden részletét, úgy gondolja, van mit tanulnia még az utcán, de a tervei között szerepel, hogy később akár drónokkal foglalkozna, vagy belekóstolna a szóvivők munkájába.

– Nem tudnám máshogy elképzelni magam – emelte ki. 

Egészen más utat járt be Balázs

Hasonlóan vélekedik hivatásáról Tóth Balázs hadnagy, aki másként ismerkedett meg a rendőrséggel. 

– Még fiatalon a nagy sietség miatt bukósisak nélkül ültem motorra, a helyi körzeti megbízott, Berta János megállított. Nem büntetett meg, igazán humánus volt, sokat beszélgettünk, így az ő intézkedése és hozzáállása miatt gondolkodtam el a rendőri pályán. Majd elmentem a Hajnóczy József Gimnázium nyílt napjára, ami megerősített abban, hogy ez valóban érdekes szakma lehet számomra – emlékezett vissza Tóth Balázs.

Húgának sokat mesélt hivatásáról, megmutatta neki, milyen az egyenruha, vagy éppen hogyan kell sorakozni, így hatott egymásra a testvérpár az évek alatt.

Már életet is mentett, de szerény maradt

Az elmúlt több mint tíz esztendőben számtalan esetben segített már Balázs az embereken, hiszen ahogy vallja, hivatásának ez van a középpontjában.

– Segítettem visszaadni lopott értékeket, életet is mentettem – mondta szerényen. Hozzátette: nap mint nap olyan esetekkel találkozik, amivel az átlagemberek nem, és emiatt folyamatosan tettre készen várja a holnapot.