Nőtt a fogyasztás, a méz azonban egyre kevesebb

– A jó mézhozamhoz az időjárás megfelelő alakulására és a növényvédelmi munkák szakszerű elvégzésére van szükség – árulta el Fehér József kunszentmártoni méhész, aki kaptáraiban hatvan méhcsaládot nevelget.

A termést, virágzást a téli fagyok, majd a melegedő tavaszi levegő teszi teljessé, az utóbbi években viszont a leghidegebb évszakban is meg-megindul a nedvtermelés a plusz fokok miatt, míg márciusban a fagyok tértek vissza. 

– Tavaly a repce aránylag jól virágzott, de nem érte el a megszokott szintet. Az akác szinte teljesen elfagyott. Mikor eljött a hordás időszaka, borongós, csapadékos, rossz idő volt, ki se tudtak menni a méhek a kaptárból. Egy átlagos évben egy napon az állatok nyolc-tíz kilót gyűjtenek, most másfél hét alatt is alig a töredéke jött össze – vázolta az elmúlt év első nehézségeit.

Bár helyenként látványos, szép virágzásnak lehettek szemtanúi a laikusok, ezek jó része azonban úgynevezett sarjúvirág volt, ami nem ad nektárt.

A Körös partján lévő, nem őshonos vízi akác sem hozta az elvárt szintet. 

– Egyre inkább kiszorul a területről ez a fajta növény, ráadásul későn kezdtek el nyílni a bimbók, és alig néhány nap alatt le is virágzott, alig egy mázsa körüli mézet gyűjtöttek a méhek – emelte ki a szakember.

A tiszazugi méhész hozzátette: ezután a vegyes virágmézre számítottak volna, de a folyamatos eső miatt a gazdák nem kaszáltak.

– Az ázott széna nem jó, nem tudják hasznosítani, így várták a szárazabb időt, amikor is szinte mindent egyszerre kaszáltak le.

Ott 'pislogtak' a méhek, hogy merre kellene menni

– magyarázta egy kevés humorral fűszerezve a helyzetet. 

– Végül az év második felében a napraforgó javított a termésátlagon, nálam ezerkétszáz kiló lett, azzal elégedett lehetek – emelte ki a tavalyi esztendő legeredményesebb időszakát.

Ráadásul ez az év is igen rosszul indul a környéken, a gazdák ugyanis nem vetettek repcét. Aki mégis, az a három hónapos aszály miatt már kitárcsázta... 

– Induló repceméz nem lesz Kunszentmárton térségében, talán majd a Jászságban. Azt sem tudjuk még, hogy mennyire viseli meg az akácot a tél. Az utóbbi három év sajnos ilyen, korábban háromezer-ötszáz kiló mézet is gyűjtöttünk, mostanság ennek közelébe sem érünk – tekintett előre Fehér József.

A szélsőséges időjárás mellett a méheket pusztító betegségek is évről évre kihívások elé állítják a méhészeket. 

– A szezon meghatározó időszaka az akácvirágzás, ami a főhordást adja. Tavaly az áprilisi fagyok nagymértékben tönkretették az akácot a Jászságban is. Gyenge repcetermés után elfogadható akác- és napraforgóval zártuk az évet – mondta el érdeklődésünkre Nagy-Péterné Tóth Angelika jásziványi méhész.

Megjegyezte, hogy tapasztalata szerint a mézfogyasztás valószínűleg a koronavírus-járvány miatt érezhetően nőtt, a kis faluban is jóval többen keresték a tápláló, vitaminokban gazdag folyékony aranyat, mint az azt megelőző években. 

A legideálisabb helyszínt keresik

A vándorméhészek előre körbejárják bevált helyeiket. A kunszentmártoni Fehér József Cserkeszőlőre, Lakitelekre, de még Észak-Magyarországra is elutazik kaptáraival.

– Egyeztetünk a tulajjal, erdészekkel, a virágzás megkezdése előtt vonulunk a kiszemelt területre, a virágzás függvényében néhány napot, hetet töltünk ott – ecsetelte.

Korábban az ország különböző tájegységein három virágzási időszakot különítettek el, melyek délről észak felé haladva köszöntöttek be, de mára már ez nem ilyen egyértelmű.