Svájcból hozott szakértelmével reformálná meg a földművelést

Az utóbbi időben Magyarországon is nagyobb figyelmet kap a szántóföldi növénytermesztés modernizálása. A környezet- és természetvédelem, a fenntartható fejlődés fontossága a mezőgazdaságban tevékenykedő gazdáknál is egyre értőbb fülekre talál. Ha nem is heves viták, de tapasztalatokból adódó véleménykülönbségek szintjén ma már eltérő szakmai álláspontok mentén zajlanak a munkák a földeken.

Hazánkban még nem ismert és még mindig újszerű és kétkedve fogadott, úgynevezett min-till, illetve a no-till, vagyis a talajművelést részben vagy egészben elhagyó növénytermesztési technológia.

– Nem nézték rossz szemmel a magyar gazdák, hogy egy messziről jött ember mutatja meg, hogy lehet szántás nélkül művelni a hazai földet?

– Értem, hogy mire gondol, de én nem tapasztaltam fenntartásokat az irányomban. Sőt! Akik eljöttek megtekinteni az egyébként Nyugat-Európa fejlettebb térségeiben cseppet sem új keletű talajművelési technológiát, azok inkább élénk érdeklődéssel figyelték meg a direktvetési módszer hatékonyságát. Vélem, különben nem is jöttek volna el.

– Akik egyébként a bemutatón részt vettek, többségükkel már jóval korábbról van szakmai kapcsolatom, hiszen a közösségi oldalon gyakran megosztjuk a tapasztalatokat, véleményeket. A földművelés nem a gazdák közötti versengés, inkább egymás kisegítése, az új ismeretek megosztása.

Én magam is tanulok, hiszen a mezőgazdaság tudománya egy élethosszig tartó tanulás folyamata.

– „Szeretnék szántani...”, „Szánt a babám...”, „Felszántom a császár udvarát...” Vagy: „Amely földet nem szántanak, azon gazt aratnak”, „Szokja a szántást a paraszt”… Sok magyar népdal és közmondás szól a szántás szükségességéről. Át kell írnunk a népköltészeti kultúránkat?

– Még tréfából sem! A minimum, azaz a min-till, illetve a no-till, vagyis a talajművelést részben vagy egészben elhagyó növénytermesztési technológia csupán egy lehetőség, miszerint így is lehet földet művelni. A Magyarországon úttörő szemléletű, a talaj egészségére fókuszáló módszert idehaza a Talajmegújító Mezőgazdaság Egyesület, a TMMG népszerűsíti.

– A szervezet tisztában van azzal, hogy a hazai gazdálkodók számára egyelőre nem könnyű magyar környezetben minimális talajbolygatással termelni. A nyugati gazdák régóta birtokában vannak a fenntartható mezőgazdaság szaktudásának és géptechnológiájának is. Jószerével családi alapon szállt örökségbe az ismeret, szépről üknagypapára, dédiről nagypapára, apáról fiúra. Magyarországon az elmúlt rövid időszakban is számtalan alkalommal cserélt tulajdonost a föld.

– Ha nem is részletekben menően, de némileg elmagyarázná a min-till és a no-till, illetve a direktvetés lényegét?

– Bizonyára ijesztően újszerűnek tűnhet ez a talajművelési technika, melynek használatához a későn, de elsősorban a talaj védelme és a környezet kímélete miatt búsásan megtérülő haszon miatt egyébiránt türelmes gazdák kellenek. A hagyományos talajművelő eszközöknek, mint például a nehéz ekevasnak kevés szerep jut.

– Gondoljunk csak bele! A föld alsóbb rétegei több szerves anyagot és nedvességet tartalmaznak, mint a felszín. Magyarországon megszokott, hogy aratás után felszántják a földet. Az alsóbb, az élet sokféleségét tartalmazó talajrétegek felszínre kerülnek, kiszáradnak, kihalnak. A min-till és no-till módszerek esetében nincs feladatuk a mélyen szántó ekevasaknak. Munkájukat a takarónövények és a talajlakó élőlények végzik el helyettük.

– Direktvetés során a vetőmag külön alapozó művelés nélkül kerül közvetlenül a tarlóba. Ezt a módszert főleg szárazabb régiókban alkalmazzák. Ma már tulajdonképpen a Kárpát-medencét, benne Magyarországot is a sokszor aszályosabb vidékek közé sorolhatjuk. A forgatás nélküli talajművelésnél a learatott, betakarított termények szárát, torzsáját ráhengereljük a földre. Ezen takarónövények alkalmazásával kevesebb műtrágyát és öntözést igényel a föld, energiatakarékosabb és egészségesebb gazdálkodást biztosítunk.

– A természetes takarónövények életteret és takarást nyújtanak a talajlakó élőlényeknek is. A földigiliszták, korhadékevők, ragadozó rovarok, ízeltlábúak mellett a gyökerek és gyökérnedvek lazítják az élő földet. A módszer költségkímélő, hiszen kevesebb munkagépnek kevesebb gázolajra van szüksége, a kevés jármű kevésbé tömöríti, roncsolja a talajt.

Egyelőre a gyomkontroll még az, ami nagy kihívást jelenthet a direktvetésben, de erre is vannak már jól alkalmazható információk.

– Az átállás nem egy év múlva, hanem egy pár esztendő múlva hasznosul, de a környezet- és természetvédelemre figyelmes, okos, türelmes családi gazdaságokban megéri a módszertani váltás. Az első években különösen oda kell figyelni a megváltozott technológiára, főleg a tápanyag-utánpótlás tekintetében. A későbbi években azonban kialakul az egyensúly.

– Adódik a kérdés, hogy milyen megfontolásból érkezett Svájcból egy agrárszakember Magyarországra, és miért épp Kengyelen talált otthonra?

– „Keresd a nőt!” – tartja a mondás, ami az én esetemben is igaz. A szerelem a kulcsszó. Miután a párommal összekötöttük az életünket, néhány Svájcban eltöltött év után úgy döntöttünk, hogy a szülei, a szülői ház közelében, Kengyelen telepedünk le.

A Zürich melletti Hünenbergből költöztek Kengyelre

Reto kedvesétől, Mariannától sem állnak messze a mezőgazdasági tudományok. A rendszerváltás éveiben alakult Agrár és Falusi Ifjúsági Körök megyei egyesületének alapító tagja, az elmúlt években pedig képesítést szerzett az aranykalászos gazdatanfolyamon is.

– Még az Egri Tanárképző Főiskolán tanultam, amikor felkértek, hogy legyek tolmács egy nemzetközi mezőgazdasági fórumon. Ott volt Reto, én pedig fordítottam neki, ott ismerkedtünk meg, és tartottuk a kapcsolatot. Akkor fordult komolyabbra közös életünk, amikor én már a törökszentmiklósi Székács Elemér Szakközépiskolában tanítottam.

– Rövid, de megfontolt gondolkodás után úgy határoztunk, hogy én kiköltözöm hozzá Svájcba, Zug kantonba, a Zürich melletti Hünenbergbe. Ez volt 2000-ben. Reto a jól felszerelt, gépesített, részben automatizált családi gazdaságukban dolgozott, elsősorban a fejőstehén-állomány mellett, én pedig német nyelvet tanítottam. Ez idő tájt sokat utazgattunk a nagyvilágban, mert mindent szerettünk volna megtudni a különböző mezőgazdasági technológiákról. Jártunk Ausztráliában, Tunéziában, Izraelben, de számos régiót végigjártunk Európában is.

– Egy évvel ezelőtt Magyarországra költöztünk. Szerettem volna, ha az anyukám és a testvérem közelében élnénk, ezért itt, Kengyelen vettünk egy házat. Tiszaföldváron pedig saját földet szereztünk, ahol Reto a talajmegújító technikával termel, én pedig azt csinálom, amit nagyon szeretek: német nyelvet tanítok – engedett bepillantást saját életébe Marianna.

Stockerék manapság is sokat utazgatnának a maguk kedvére és a szakmai tapasztalatcsere okán is, ha a járványhelyzet engedné. Az agráriumban szerzett információikat, a min-till, a no-till és a direktvetés előnyeit azonban manapság szakrendezvényeken osztják meg másokkal. Így tettek október végén is a tiszaföldvári, Mariházi gazdaságukban is. Reto a Svájcban szerzett tizennégy éves direktvetési tapasztalatait tanácsadással, de akár bérvetéssel is szívesen adja tovább a magyar gazdáknak.