Több mint fél évszázada írt szerelmes leveleket őriz az alattyáni Fekete házaspár

Fekete József és Fekete Józsefné Dalmadi Mária még az általános iskolában ismerkedtek meg egymással. Legendássá vált szerelmük történetéről, a hosszú házasság titkáról alattyáni otthonukban meséltek hírportálunknak. Találkozásunkkor az 1960-as években írt, féltve őrzött szerelmes levelek is előkerültek. 

Izgalmas volt megkapni a kézzel írt szerelmes leveleket

– Az internet és a digitális eszközök térhódításával átalakultak az udvarlási szokások. Már nem olyan divatos a kézzel írt szerelmes levél, mint régen. A hatvanas években nem volt más lehetőségünk a kapcsolattartásra, amikor távol voltunk egymástól. Ma is gondosan őrzöm a férjem szerelmes leveleit. Több mint száz iromány maradt meg, amelyeket a katonaságból küldött. Emlékszem, milyen nagy élmény volt, amikor a postaládában megtaláltam a küldeményt. Alig vártam, hogy felbontsam és olvassam a szívhez szóló sorokat – mutatta a megsárgult borítékokat Fekete Józsefné Marika. 

Sokáig a padláson, egy dobozban tárolták a kedves üzeneteket tartalmazó leveleket. 

– Mindig jóleső nosztalgiával vesszük elő és olvassuk újra az üzeneteket. Józsi 1966. október 26-án vonult be katonának, majd három évvel később, 1969. február 26-án szerelt le. Ez idő alatt nagyon sok levelet kaptam tőle, melyben aranyos kis menyasszonyomnak szólított – idézte fel Marika, majd mosolyogva férjére nézett. 

Nem mindennapi lépésre szánta el magát szerelméért

Beszélgetésünk során kíváncsian kérdeztem, hogyan ismerkedtek meg. 

– vette át a szót József. – Már az általános iskolában szemet vetettem Marikára. Annyira megtetszett a mosolygós lány, hogy mindenáron szerettem volna vele egy osztályba járni, ezért ötödikben megbuktattam magam matematikából – mesélte nevetve. 

Szerelmük később tovább erősödött. Az általános iskola elvégzése után Fekete József Jászberényben folytatta tanulmányait, hegesztőként végzett és a Hűtőgépgyárban helyezkedett el. 1966-ban bevonult katonának, s miután leszerelt visszatért a gyárba. A dolgos munkaévek után 2006-ban ment nyugdíjba. Marika nem tanult tovább, tizennégy évesen követte édesapját Budapestre, ahol egy lemez- és furnérüzemben vállalt munkát két műszakban. Csecsemőgondozónak szeretett volna tanulni, de a szülei nem tudták fizetni az albérletet. Végül ő is a Hűtőgépgyárban kezdett el dolgozni. Időközben munkahelyet váltott, egy alattyáni cégtől vonult nyugdíjba szintén 2006-ban. 

Még 1968. augusztus 31-én házasodtak össze, két gyermekkel ajándékozták meg egymást. Fiuk, László 1969-ben, lányuk, Erika 1975-ben született. Gyerekeik mellett két unokájuk aranyozza be a nyugdíjas házaspár életét. A jó humorérzékkel megáldott József évekig vőfélykedett. Több mint százötven lakodalomban tette felejthetetlenné a párok életének nagy napját.

A szeretet és a megértés összetartó erő 

Augusztusban lesz ötvenhat éve, hogy kimondták a boldogító igent. 

– Tavaly tartottuk a smaragdlakodalmunkat, de még nem untuk meg egymást - válaszolta kérdésünkre nevetve József. 

Kiemelte:

• a szeretet
• a megértés
• a kölcsönös alkalmazkodás a hosszú házasság titka. 

Ezt erősítette meg Marika, hozzátéve, hogy a családi béke érdekében néha jobb, ha az egyik fél hallgat. Elmesélték azt is, hogy egész életükben szorgalmasan dolgoztak. A közös útjuk során felmerült nehézségeket mindig megbeszélték és együtt oldották meg a problémákat. Mindennapjaik nyugdíjasként is aktívan telnek, hiszen a ház körül, a kertben bőven akad tennivaló. Szívesen járnak fürdőbe. Már hagyomány, hogy nyugdíjas barátaikkal minden évben eltöltenek néhány napot Cserkeszőlőn és Hajdúszoboszlón. Fontos számukra a közösségi élet, mindketten oszlopos tagjai a helyi nyugdíjas klubnak.