2024.01.31. 19:53
A szédítő magasban van igazán elemében a világ cirkuszait járó, szolnoki származású artistalány
Murányi Zsaklin világéletében imádta az akrobatikát, a sportot. A cirkusz világa is erősen vonzotta, nem volt kérdés számára, milyen irányban haladjon tovább. Artistaként végzett, manapság pedig országról országra jár, hogy elkápráztassa a nagyérdeműt lélegzetelállító műsoraival.
Murányi Zsaklin általában védőháló nélkül mutatja be a hajmeresztő gyakorlatokat
Forrás: Beküldött fotó
– Fitkid, rúdsport, karika légtorna. Ezek mind, mind az utam részei, meghatározó elemei voltak – kezdte Murányi Zsaklin. A fiatal lány a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti artistaképzőben folytatta tanulmányait akrobata szakon.
Hosszú éveken át tanulta a mutatványokat
– Kínai rúddal végeztem két év alatt, majd további két év légtorna következett. Előbbi eszköz egy öt centiméter átmérőjű rúd, aminek a felületét gumival vonják be. Öt méter hosszú, akrobatikus elemek kivitelezésére alkalmas leginkább – magyarázta az artista.
Hozzátette, a másik eszköz, amelyen dolgozik, az az úgynevezett hammock. Ez egy olyan, felfüggesztett alkalmatosság, mely függönyszerű anyagból készül, egy hintához hasonlatos. Ebben lehet változatos elemeket, mutatványokat végrehajtani.
Forrás: Beküldött fotó
– A tanulmányaim végeztével már kaptam is szerződést egy magyar cirkuszban. Ez egyébként úgy néz ki, hogy artistaként megvan a kész számom, melyről videó készült. A cirkuszok vezetősége megnézeti, és ha tetszik nekik a műsor, megveszik, vagyis tulajdonképpen bérlik a zenével, trükkökkel, fényjátékkal együtt. Itthon és külföldön egyaránt így megy ez – sorolta Murányi Zsaklin.
Kiemelte, bár úgy tűnhet, manapság talán hanyatlik az érdeklődés az effajta szórakozás iránt, főként külföldön nagyon komoly hagyományai vannak a cirkusznak.
Cannes után a Karib-térséget is meghódította
– Mindig adott időszakra szólnak a szerződések. Itthon hat, nyolc hónapot dolgoztam, majd Franciaország, Cannes következett, onnan viszont a Karib-térségbe mentem, bár arra számítottam, hogy ismét francia földön folytatom a munkát, aztán jött a meglepetés – idézte fel mosolyogva Zsaklin.
Forrás: Beküldött fotó
Létezik egy platform az artisták számára, melyet világszinten elérhet bármelyik cirkusz, itt találkozhatnak a műsorokkal, számokkal, illetve kapcsolatba léphetnek a művészekkel a szerződések, ajánlatok kapcsán.
– Arról volt szó, hogy a cirkusz Franciaországban van. Amikor megláttam a fotókat a helyszínről, akkor viszont gyanús lett a karibi hangulat. Tulajdonképpen nem füllentett senki, Martinique, Guadelupe és Saint Martin ugyanis jogilag Franciaországhoz tartoznak. Régi vágyam volt elutazni oda, így nem sokat gondolkodtam – mondta.
Bár hozzátette, amikor új külföldi helyszínre megy, előtte mindent alaposan ellenőriz, édesanyja is megkapja a legfontosabb elérhetőségeket. Eddigi útjai során soha nem érte kellemetlen élmény, de azért némi elővigyázatosság nem árt.
– Budapesttől Martinique-ig összesen tizennyolc óra volt az út, ebbe az átszállások és várakozások is beleszámítanak – mesélte az artista. Megérkezve a legelső furcsaság amit meg kellett szoknia a magas páratartalom volt.
Végül megúszta a rettegett dengue-lázat
– Melegítőben indultam otthonról, ráadásul a csomagjaimat elkeverték, négy napot kellett várnom a bőröndömre és az eszközeimre, végül minden szerencsésen megkerült – mondta.
A másik érdekesség amit kiemelt, az volt, hogy odakint csirkék, gekkók és leguánok hemzsegnek mindenhol, bár ő leginkább a pókoktól tartott.
– És persze a szúnyogoktól, amik dengue-lázat terjesztenek. Akit megfertőznek, az a magas láz mellett olyan fájdalmakkal dől ágynak, mintha minden csontját összetörnék. Én szerencsés voltam, engem elkerült, de voltak olyanok a társulatból, akik megfertőződtek – idézte fel Zsaklin.
A csodás karibi térségben igen nagy kontrasztot mutat a gazdagság és szegénység. Sokan kéregetnek az utcán, emellett viszont pompás házak, villák is sorakoznak szép számmal. A cirkuszra viszont mindenki kíváncsi.
Gyönyörű tájakon járt, kolibrik repkedtek körülötte
– Az előadások általában kora este voltak, én egy nagyjából négy perces számot adtam elő. A nap többi részében teljesen szabadon rendelkeztünk az időnkről, ha akartunk gyakoroltunk, ha akartunk a tengerben fürdőztünk vagy várost néztünk. A francia az alap nyelv, én angolul igyekeztem szót érteni a többiekkel – részletezte a fiatal artista.
A szigeteken sok helyen még mindig érintetlen a természet, számtalan vízesés gazdagítja a pazar látványt.
– Életem egyik legkülönlegesebb élménye volt, a mikor átvágtunk a vadregényes tájon, indákba, fákba kapaszkodva másztunk a hegyoldalban, hogy végül elérjük az egyik meseszép vízesést. Közben kolibrik repkedtek körülöttünk, mint egy álomban – idézte fel a művész.
A fiatal artista öt hónapot töltött a mesés szigeteken, majd hazajött. Innen Hollandiába, majd Németországba vitte az útja.
– Sokak számára furcsa lehet ez a vándor életmód, de én ebben vagyok igazán otthon. Ez egy belső késztetés is, hogy folyton mennem kell. Persze árnyoldalak is vannak. Mondjuk ha négy fokban kell a sátorban bemelegíteni, az bizony nem túl kellemes. De olyan is megesik, hogy nehéz rávenni magam, hogy felmenjek a szerre, és végigcsináljam a koreográfiát. Betegszabadság sem létezik ebben a műfajban, hiszen a shownak mennie kell! De ez is rendben van. Én választottam, ez ezzel jár. Elfogadom – összegezte Zsaklin.
Védőháló nélkül sem fél a magasságtól
A légtornász szinte mindig védőháló nélkül dolgozik, átlagosan öt méter magasságban mutatja be látványos műsorát. Saját bevallása szerint soha nem fél, mindig magabiztos odafent.
– Tudom, ez valahol szerencse dolga is, de alapvetően tényleg teljesen természetesen kezelem a dolgot. Volt olyan állomás, ahol kilenc méter magasságban voltam. De én nem erre figyelek. Az elemekre, a szereplésre és arra, amit mindez kivált az emberekből. Ez tölt fel engem, ezért is csinálom – mondta az artista.
