A Tisza és a Nagykunsági főcsatorna is kínál szép példányokat a horgászoknak

A Nagykunsági főcsatorna is bővelkedik halakban, a pontyokat rendszeresen telepítik is, de öregebb, jól megtermett példányok is szép számban élnek e vízben. Többek között a törökszentmiklósi Horváth Richárd tigrismogyoróval és kukoricával csalizott horgán is fennakadt közülük egy 10,19 kilós.

– Elég szeles idő volt aznap, de azon a helyen, ahol horgásztunk, a kanyarban a tölgyfák felfogták. Tizenkét-tizenhárom fok lehetett és párás volt a reggel. A hal vehemens kapás után keményen húzott, bele is úszott egy akadóba. Szerencsére ki is szabadult. Negyedóra fárasztás után sikerült is megszákolni – idézte fel a horgász az izgalmas perceket.

Az 50-es előkével felkötött horog és a 35-ös zsinór azonban bírta a megpróbáltatást, és Richárd is rendelkezik már kellő gyakorlattal, hiszen van harmincöt éve, hogy gyerekkorában rákapott a pecázásra.

– A halat pontybölcsőbe tettük, fertőtlenítettük a horog ütötte sebet, ahogy kell, aztán szabadon is engedtük. E ponty kifogása után nem sokkal volt egy másik szép kapása is, meg is lépett a csalival agy olyan példány, ami még ennél is nagyobb lehetett.

Richárd elárulta, van egy jól bejáratott helyük, Rab Imre barátjával legtöbbször oda járnak, ő is fogott már az ősszel termetes pontyokat.

– Rengeteg nagy hal él ebben a vízben, gyönyörű, egészséges példányok, érdemes itt horgászni. A csatornán az eddigi legnagyobb fogásom 16,59 kilós ponty volt, pár éve akasztottam meg. De lehet hallani 20 kiló feletti fogásokról is.

Mint mondta, az eredményhez sokat számít a ráfordított idő, az adott helyen való rendszeres etetés. Ő főtt magokkal, bojlival szokott etetni. A víz ismerete is nagyon fontos. Szerinte ősszel lehet a legnagyobb halakat megfogni.

Bár horgászni nagyon szeret enni nem nagyon szokott halat, legfeljebb halászlét, így a zsákmányt, igazi sporthorgász módjára rendszerint visszaengedi.

– Vannak, viszont olyanok, akik rengeteg halat elvisznek a csatornából, akár kicsik akár nagyok – mutatott rá egy problémára. – Járnak ugyan ellenőrizni a halőrök, de mindenütt nem tudnak ott lenni.

Ratkai Miklós abádszalóki teszthorgász a Tiszán rendszerint csónakból horgászik. Bár elsősorban a ragadozók a kedvencei, pontyozni is szokott. Nemrégiben majdnem 22 kilós potykát akasztott. Mint mondja, a Tiszán sokat számít a helyismeret, de keresni is kell a halakat, a pontyok ugyanis mozognak.

– Ez a nagy hal Kisköre alatt akadt horogra, kukoricára kapott – osztotta meg a szép zsákmány megfogásának körülményeit a teszthorgász. – A szokásos felszerelést használtam, csónakos feeder botot, 30-as monofil zsinórt, csúszó ólmot. Én egy bothoz mindig egy horgot használok, ahogy most is, mivel akadós helyeken hátrányt jelent. Egy szem főtt kukoricát kínáltam fel. Jó erőben volt ez a nagy ponty, közel ötszáz métert kellett utána mennem a csónakkal, míg ki tudtam venni. Gyönyörű példány volt, nem is látszott rajta semmi pikkelyhiba. Természetesen visszanyerte a szabadságát, a pontynál egyébként is 70 cm a fogható méret felső határa. De nem csak én fogtam nagy halat, több ismerősöm is örülhetett 15-20 kiló körüli példányoknak – mutatott rá Miklós.

Azt is elmondta, etetőanyagot nem szokott beszórni, mert az odacsalja a kisebb pontyokat, a nagyok pedig elhúzódnak a csapattól.

– Fontos a helyismeret, és gyakran kint kell lenni a víznél – hangsúlyozta. – Jópár éve figyelem, hogy mozognak a pontyok. A nagyokat nehezebb megtalálni, de ahol erősebb a sodrás, ott több a hal is, mivel oxigéndúsabb a víz. Csapatosan vonulnak, ilyenkor már a téli vermelőhelyet is keresik. Vonuláskor néhány példány kiválik a csapatból és elkezd eszegetni, ezeket jó, ha meg tudjuk fogni. A telepítések is hatással vannak a vonulásra. Ezt kell kitapasztalni és észrevenni a halak mozgásának jeleit.

– Amíg a víz hőmérséklete le nem csökken 6-8 fokra, addig érdemes pontyozni. De ha árad a Tisza, sokkal nehezebb fogni, olyankor érdemes átérni a ragadozó halakra – mondta a teszthorgász. Hozzátette: – Minden sporttársnak kívánok hasonló szép fogásokat!