Spanyolországi zarándokútjáról mesélt a szolnoki könyvtárban Deák Péter

A Csanády Szabolcsné elnökletével ténykedő Kultúra Barátai Nyugdíjas Egyesület fogadta a napokban a Verseghy Megyei Könyvtárban Deák Péter népművész tanárt. Az előadót Novotny Zoltánné mutatta be az egybegyűlteknek. A könyvtárban kéthetente ülésező egyesület mostani programjában a vendég spanyolországi Szent Jakab zarándokútjáról készült, várhatóan nyomtatásban is megjelenő útinaplójából olvasott fel vetített képes előadásán részleteket a termet megtöltő hallgatóságának.

Az egyesület kirándulások szervezése mellett előadásain írók, költők, művészek munkásságának felidézésével szolgálja tagjai kulturális érdeklődését, e sorozat része volt a mostani program is. Az előadás kezdetén hangulati elemként egy székre helyezett pár bakancs, Deák Péter zarándokútjának társa fogadta a belépőket, majd az előadó bevezetőjében röviden ismertette az El Camino néven is ismert zarándokút múltban gyökerező történetét.

A Szent Jakab-út olyan ősrégi hagyomány melynek során az egykor Magyarországon is megforduló kelták óta járnak zarándokok a mai Spanyolország Galicia tartományának legnagyobb városába, Santiago de Compostelába, ahol a hagyomány szerint idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai nyugszanak. Jelvényét, a fésűkagylót hazánkban is több helyen lehet látni.

A bencések egykor kórházakat és rendházakat építettek az út mentén, melyek főleg az utolsó spanyolországi szakaszon ma is szolgálják a zarándokokat. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela az egyik legfontosabb úti cél, amely az UNESCO Világörökségének is része. Napjainkban nem csak hívők gyakorolják, hanem egyre több, élete kérdéseire választ kereső ember is választja ezt az elmélyedésre, elcsendesedésre indító lehetőséget. Hazai szakasza Budapesttől Lébényig, majd az ausztriai Wolfsthalig halad, ott kapcsolódik az európai Szent-Jakab-úthoz.

Sokan, mint Deák Péter is, ma repülővel, illetve tömegközlekedéssel jutnak el Pireneusok francia oldaláig, és innen térnek rá az ősi gyalogút egyik, francia útnak nevezett szakaszára, amely középkori, nem egyszer a zarándokútnak köszönhetően épült településeken át vezet Santiago de Compostelába. Főbb állomásai Pamplona, Estella, Logrono, Burgos, León, Astorga, Melide. Maga a Szent Jakab út 800 km hosszan húzódik Santiago de Composteláig, s utána van még egy 120 km-es „tengerparti kör” Finisterre-vel és Muxiával, ahol az óceánig juthat a vándor.

A naplóbejegyzések és a bemutatott fotók alapján a zarándokok útja szinte semmit sem változott az elmúlt másfél évezred során. Gyalogösvényei, legfeljebb szamarak, lovas kocsik járta köves földutai rendre elkerülik a modern kor közlekedési útvonalait. Két település között a többnyire szépen megművelt, vagy természetes állapotában megmaradt tájak elmélkedésre serkentően ölelik körül a magányos vándorokat, mivel ennek az útnak az egyik jellemzője a többnyire társaság nélküli, magányos barangolás.

Amint Deák Péter elmondta, illetve számos fotón is bemutatta hallgatóságának, a vándoroknak szállást adó pihenőhelyek sem sokat változtak az évszázadok nyomán, legfeljebb a modern kor végképp elengedhetetlen higiénia követelményeinek tettek óhatatlan engedményt. Kolostorok, jókora, több emeletes ágyakkal teli zarándokszállások várják minimális kényelemmel, de egyben jelképes árú ellátással a zarándokokat. Emellett a számos, pusztán fedelet nyújtó, a középkor emlékét máig őrző kőkunyhó is várja a menedéket keresőket.

Az előadó szavaiból kivehetően az El Camino valójában egy több síkon zajló élmény is a résztvevők számára. A magány, a fizikai erőfeszítés az út során egyre inkább a saját benső világa, lelkének rezdülései és az Istennel való közelség irányába vezeti a vándort. Péter is elmondta, hogy a fizikai változás mellett napról napra maga is érezte azt a lelki megkönnyebbülést, tisztulást, saját problémáinak új világosabb formában való látását, ami miatt erre a nem könnyű útra vállalkozott. Ugyanakkor a közben látott, máig épen maradt középkori városkák, kolostorok, illetve méltóságteljes, monumentális székesegyházak zaklatott történelmünk miatt nálunk már régen ismeretlen élményhez is segítik a nyitott szemmel járó vándort.

Bár az El Camino nem társas program, menet közben több számos, emlékezetes találkozásra is sor kerülhet, ahol a világ minden tájáról érkező vándorok szembesülhetnek egymással, vagy nyújthatnak segítséget a rászoruló társaknak. Deák Péter számára egyébként az egyik meglepő találkozás egy szamarával ballagó, magyar zászlót lengető ifjú miskolci szociális munkás honfitársával történt, a kevés magyar zarándok egyikével.

Deák Péter végül szerencsésen eljutott úti céljához, a compostelai székesegyházhoz, Jakab apostol nyughelyéhez, majd nem várt búcsúajándékként hosszan gyönyörködhetett az Atlanti Óceán habjaiba merülő alkonyati nap utolsó sugaraiban, mielőtt zarándoklata végén elindult hazavezető útjára.