2023.06.20. 18:30
A tervező személye kölcsönöz egyediséget a tetoválásoknak
Divathullámok jönnek, mennek, a tetoválás viszont egyre népszerűbb. Az esetek többségében elmondható, hogy akinek egy tetoválása elkészül nem áll meg és már a következőt tervezi. Szolnoki tetoválóművészekkel beszélgettünk a kezdetekről és az irányzatokról.
Martosi István a megtervezett mintát egy indigó papírral viszi fel a bőrfelületre, csak ezután kezd bele a tetoválásba
Fotó: Nagy Balázs
Közel harminc éve tetovál Szolnokon Martosi István, a kezdet kezdetén Amerikából rendelte első gépét, melyre egy évet várt, akkoriban a festék is külföldről érkezett.
– Amikor elkezdtem az volt a célom, hogy valami újat alkossak, eleve iparművészeti iskolába jártam, ötéves korom óta rajzolok is. Az első felszerelést magamnak raktam össze – tekintett vissza.
A kilencvenes évek punk generációja kereste fel, ők csábították az eredetileg keramikus, grafikust a tetoválás felé.
– Egy punk ismerősöm látta a rajzaimat, onnan jött az ihlet. Amikor meg egymáson meglátták, jöttek, hogy olyan mintát kérnek. Magamra is varrtam egy párducfejű hernyót – mutatott a csuklója belső felére.
Az évtizedek alatt az eszközpark is folyamatosan bővült és a tetoválás is egyre népszerűbb lett.
Míg a kétezres éves elején inkább azokra a felületekre kerültek a minták, amiket el lehet rejteni a hétköznapokban, addig mára ez a tendencia megfordult és a látható helyek például az alkar vagy éppen a lábszár került előtérbe.
– Nem szívesen varrok arcra, pláne nem fiatal lányoknál, ahol érezni lehet, hogy egy egyszerű lázadás van a háttérben – fogalmazott.
A vármegyeszékhelyen viszont még mindig sokan készíttetnek órát, imádkozó kezet, illetve minimál tetoválásokat, aminél a pontok és vonalak egyvelege adja ki a mintát. A szakember szerint a színes tetoválások is menők, ám ő például legszívesebben grafikus képeket tervez, melyek a megrendelő gondolataival is összehozhatóak.
Fotó: Nagy Balázs
A húsz-, harmincévesek közül férfiak és nők egyaránt megjelennek a szolnoki szalonokban. A tetoválás helyétől, méretétől és a fájdalomtűréstől is függ mennyi idő alatt készül el a mű.
Négy-öt órán át dolgozom egy személyen, addigra már minden érintés fájdalmas, a legnehezebben a hajlatokban és a lágy részeken viselik a tű szúrást
– emelte ki.
Hajdú Tamás ugyancsak a kilencvenes évekbe vetette bele magát a tetoválás világába, egy évtizeddel később Svájcban nyitott szalont. Elmondása szerint mára már nem lepődik meg semmin.
Sokan nem akartak akkoriban katonának állni, az arcukra kértek tetoválást, ettől függetlenül végül mindenkit besoroztak. Ezeken még akkor meglepődtem, azóta minden volt, semmin sem csodálkozok
– pillantott vissza az elmúlt évtizedekre.
Tapasztalatai szerint a korszakoknak megfelelő mintákkal keresi meg a tetoválót az emberek többsége. Akadnak visszatérő motívumok, mint például a rózsa vagy a zsebóra, esetleg a homokóra.
– Mindig a megrendelő találja ki, hogy mi legyen a minta. De kialakult nálam is egyfajta stílus, az elkészítés, illetve a látásmód, ami a többiektől némiképp megkülönböztet. Időközben elkezdtem természet fotózással foglalkozni, a saját fotóimat az általam készített tetoválásokba is beletervezni – szólt az egyediség egyik eleméről.
A szakma régi motorosainak kreativitása vitathatatlan. A megtervezett, illetve rajzolt mintákat természetes testhelyzetben, állva, egy különleges indigópapír segítségével viszik fel a bőrfelületre, amely a varrást segíti. Egy teljes hát akár több hónapig heti rendszerességgel készülhet. Ma már az elfedésre és a teljes eltüntetésre is van lehetőség. Mintától és a fekete tinta mennyiségétől függ, hogyan lehet elfedni egy korábbi tetoválást. Ahogy létezik egy különleges lézer, ami abban segít, hogy soha többé ne látszódjon a meggondolatlanul elkészíttetett minta.
A technika fejlődésével törtek be a köztudatba a színes tetoválások
A kilencvenes években a tetováló művészek maguk építették a gépeket és forrasztották a tűket.
– Régen nem voltak olyan felszerelések, gépek, festékek, tűk, mint manapság. Most már egy teljesen kifinomult iparág épült erre az egészre. 2013 és 2018 között akkora fejlődésen esett át, mint az előző kétezer évben összesen. Megjelentek a festékgyártó cégek, ez okozta a 2010-es évek végén a színes boomot – fogalmazott Hajdú Tamás.
A négyszázas színskála bővítésének csak az emberi kreativitás szab határt.
