Bátran váltott: műszerészből lett fafaragó a kunhegyesi Király Ferenc

Egy bejegyzés a közösségi oldalon, és persze a belső motiváció, ami elindította Király Ferencet az alkotás útján, ahol rövid idő alatt irigylésre méltó sikereket ért el. 

– 2018 nyarán kezdődött, amikor az egyik közösségi oldalon egy bejegyzésre lettem figyelmes: a művelődési központ pályázati forrásból indít fafaragó tanfolyamot, Czupp Pál népi iparművész vezetésével. Régóta ismertem, még TV szerelőként jártam hozzájuk, mindig csodáltam a munkásságát. Ezért gondoltam, jelentkezek a tanfolyamra – idézte fel a kezdeteket Király Ferenc.  

Az 1990-es évektől széles körben elterjedt a szórakoztató elektronika. Legyen szó televízióról, walkmanről, rádióról, videómagnóról vagy lemezjátszóról, ezeket javította. Visszatekintve elmondható, hogy ez a tevékenység lekötötte, hiszen folyamatosan lehetett tanulni, lépést tartani a technológia fejlődésével. Mint fogalmazott, “ez volt a munkája és a hobbija”. Az évek múltával arra lett figyelmes, hogy folyamatosan romlott a látása, ezért 2016-ban úgy döntött, hogy abbahagyja. Ezt követően a református egyház által üzemeltetett Siloám Gyógyászati és Konferencia Központban helyezkedett el karbantartóként. Így találkozott az említett tanfolyam hírével. 

 – magyarázta. 

– Az első alkotásom ez a fakanál volt – mutatta az eszközt, amely jól láthatóan egy, a szárnyait bontogató fafaragó kézjegyét viseli. 

– Ez a kanál azóta arra emlékeztet, hogy ne skatulyázzuk be magunkat. Kérdezhetném, hogy műszerészként miért foglalkoznék fával, faragással? Nem lehet ülni a babérjainkon és siratni a múltat, miközben az idő elmegy mellettünk. Bátran ki kell próbálni új dolgokat, alkalmazkodni és megújulni – hangsúlyozta. 

Fontos számára, hogy nap végén érezze a megnyugvást, az elégedettséget, hogy aznap is alkotott, létrehozott valamit, elért egyfajta eredményt. Sajnos ez sokaknak nem adatik meg, hiszen nap mint nap olyan munkát végeznek, amit nem szeretnek. Szerencsésnek tartja magát, mert ha megkérdezik tőle: hogy vagy, őszintén válaszolhatja azt, hogy jól. Ez önbizalmat és önbecsülést ad az embernek. 

– Eleinte szokatlan volt, hogy alakítom az anyagot, nem javítok, hanem létrehozok valamit. A tanfolyam után már otthon is faragtam, gyakoroltam. Nem gondoltam volna, hogy az első kiállításomra ilyen gyorsan sor kerül, de 2019-ben karácsony előtt, Nagy Kálmán lelkész úr kezdeményezésére közös tárlatunk volt Czupp Pál barátommal – mesélte az első kiállításélményét. 

Nem sokkal később már több kunkaput is készítettek közösen, amelyek közül az egyik Kunhegyes főterén, a másik a református templom kertjében látható. Úgy érzi, az eddigi pályáján mindig pozitív energiák vették körül, olyan támogató környezet, barátok, akik hagyták dolgozni és bíztak benne, ezáltal talán még többet hozott ki az elmúlt évekből, mint amennyit gondolt volna.  

Büszkeséggel tölti el az is, hogy részt vehetett a nagymúltú fafaragó táborban a kiskunsági Szankon, ahol rendszerint megfordulnak a szakma elismert hazai képviselői. Megtiszteltetésnek tartja, hogy egy rövid ideig velük is dolgozhatott. 

– A népművészet számomra megfoghatatlan. Elsősorban az motivál, hogy szép dolgokat készítsek. Régi alkotásokra és motívumokra támaszkodva, de új és használható tárgyakat hozzak létre – jegyezte meg. 

– Nem szeretem, ha túl konkrétan megmondják, hogy mit és hogyan csináljak. Szerintem annak nem lesz jó eredménye, amire nincs időm és lehetőségem ráhangolódni, és nincs alkotói mozgásterem a faragás közben – fűzte hozzá az 1964-as születésű fafaragó, aki nem dolgozik sablonokkal, minden darabot az első lépéstől tervez meg és épít fel. Nemrég fejezett be egy karosszéket, amelyet egy jeles dátum apropóján készített ajándékként az egyik barátja fiának, és hamarosan hozzákezd egy kopjafa készítéséhez a tavaly ősszel elhunyt édesapja sírjára. 

– Idővel szeretnék elmozdulni a mívesebb faragás felé. Például tetszik, vonz a barokk összetett és bonyolult stílusa. Nagyobb területről szeretek meríteni, ötvözni a stílusokat, egyedi dolgokat létrehozni – engedett betekintést a terveibe, hozzátéve: nem hagyományőrzőnek, sokkal inkább alkotónak tartja magát. 

– Sokan segítettek és támogattak eddig az utamon. Nem faraghatnék, ha a család, a feleségem nem támogat, akárcsak a munkahelyem. Ezért nagyon hálás vagyok – húzta alá.