Furcsa módját választja a munkába járásnak a szolnoki Kiss Kálmán

– Amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam – kezdtük a beszélgetést Kiss Kálmánnal, a „fura fickóval”. – Az én esetemben minden évszaknak megvolt és megvan a testmozgás-fajták időszerűsége. Dunaújvárosban születtem, a hazai hokisport egyik fellegvárában, így a jégkorongozás gyermekkoromtól a zsigereimben van. Az úszás is kihagyhatatlan eleme az életemnek kiskorúságomtól fogva, de ezeken kívül is majd’ mindenevő vagyok sportolás terén. Ami szemben jön velem, kipróbálom és művelem, ameddig élvezem. Illetve elengedem, ha érdektelenné válik – szögezi le.

Ez év elejéig minden annak rendje és módja szerint történt Kálmánnal. Munkakezdés előtt hajnalonként úszott uszodákban, majd dolga végeztével délutánonként jégkorongozott a helyi és a jászberényi hokipályákon a Szolnok Orcas Hockey Club tagjaként, teniszezett és fallabdázott tornacsarnokokban, csapadékmentes időkben futott, rollerezett, görkorcsolyázott, gördeszkázott a járdákon, bringázott a kerékpárutakon, És persze egyéb sportágakat is űzött, csaknem kielégítve napi rendszeres és jelentős mennyiségű, illetve minőségű testmozgás-igényét. Februárban azonban beütött nála a ménkő.

– Sportbaleset ért az egyik hokimeccsen, ami tropára verte a derekamat. A rehabilitációs terápia eleinte nem tűrt meg semmi egyéb mozgást az úszáson kívül. A kora reggeli rendszeres uszodalátogatást azonban nem tudtam megoldani. Vagy mert még nem nyitottak ki a fürdők, vagy azért, mert a létesítmények kinyitása után alig pár percem maradt volna munkakezdésig faltól falig medencézni. A nyílt vízi úszás azonban sosem állt tőlem messze, hiszen úsztam már át Holt-Tiszát, Tiszát és Balatont is. Miután nekem a hajnali úszás mindig is bearanyozza a napomat, így a tavaszi felmelegedés idején azt találtam ki, hogy a szőke folyóhoz kőhajításra fekvő, Sajtó utcai lakásunktól elsétálok, vagy kikocogok a vízig, onnan pedig leúszok közel másfél kilométert, és máris ott vagyok a Csáklya utca közelében lévő munkahelyemnél – meséli.

– Fürdőnadrágban, olykor pólóinggel kiegészített ruházatban indultam útnak, az irataimat egy vízhatlan hátizsákban, hevederrel rám csatolva vittem magammal. Amióta hajnalonként alaposan lecsökkent a levegő- és a víz hőmérséklete is, az úszást felváltottam sup-ozásra, a shortomat pedig neoprén ruhára – mutatott körbe magán Kiss Kálmán.

Hozzátette, a sup-ozás manapság újabb előnyére szolgál, ugyanis a délutáni hazafelé menetet a folyásiránnyal szemben úszva aligha tudta megtenni, manapság viszont a deszkán lapátolva ez könnyedén megy – adta tudtunkra ebbéli örömét a „fura fickó”, s vízre szállva már ott is hagy bennünket, mert kezdődik a munka...

Másoknak is mintát mutat a sportos család

Az ötvenhatodik életévébe lépő Kiss Kálmán, aki egy állateledel-nagykereskedelmi cégnél vezető beosztásban dolgozik, több éve már a hazai és nemzetközi szenior úszóversenyek aktív és eredményes résztvevője. Számos fényes érem bizonyítja kitartását. Felesége az a Kádár Krisztina, aki hajdanán ugyancsak az úszósportban jeleskedett. Az ő jelentős sikerei között kiemelendő, hogy több tizenkét órás úszóversenyt nyert meg. Gyermekeiket ugyancsak az egészséges életmódra, az aktív testmozgásra, a rendszeres sportolásra nevelték, s nevelik. A két felnőtt fiú huszonévet úszott, a nagyobbik lány röplabdázott, míg a tizenöt esztendős Dorka napjainkban a fit-világ „nagykövete”, többszörös magyar- és Európa-bajnok, Európa Kupa-győztes versenyző.