Pártfogó felügyelőként életeket változtatott meg Kis Józsefné

– Tizenöt évig óvónőként dolgozott, majd szociális területen helyezkedett el. Mi ösztönözte a pályaváltásra?

– Úgy érzem, hogy a szociális érzékenység velem született. Óvodai munkám meghatározó emlékeként él bennem egy kisfiú története. Mikuláskor körbeültünk a gyerekekkel a szőnyegen, és mindenki megosztotta, hogy mit talált otthon a cipőjében. A fiú szomorúan mesélte, hogy semmit sem kapott. Este otthon elmondtam a gyermekeimnek, és amikor aludni indultak, hoztak egy csomagot, hogy másnap tegyem a fiúcska cipőjébe. Megtettem.

A pillanat és a gyermek tekintete, amikor megtalálta a csomagot, meghatározta a jövőmet.

– Örömmel töltött el a segítés lehetősége, és elindult a dominóelv, keresni a törvény adta lehetőségeket, hogyan tudunk közreműködni mások gondjainak a megoldásában – emlékezett vissza. – Útkeresésem vezetett a megyei gyermekvédelmi központ igazgatóságára. 1993-tól hivatásos pártfogóként bűncselekményt elkövetett fiatalokkal, felnőttekkel kezdtem el dolgozni. Ugyanebben az évben ismerkedtem meg Szent Kamill örökségével, a betegek pártfogójával, a kamilliánus lelkülettel. A helyi önkormányzat szociális bizottságában sikeres nyolc évet töltöttem.

– Pártfogó felügyelőként a bűnelkövetők társadalomba való visszailleszkedését szolgálta. Ez nagyfokú empátiát, türelmet és emberismeretet igényel. Azt vallja, hogy mindenki képes a fejlődésre.

– Pártfogóként hitvallásom volt, hogy „jól csak a szívével lát az ember”. Hiszek abban, hogy mindenki képes a fejlődésre, a változásra. Krízishelyzetben a legfontosabb a megértő meghallgatás, a lépésről lépésre való haladás és az, hogy a kompetenciahatárok betartásával az ügyfél fogalmazza meg a megoldást. A bűncselekmény elkövetéséhez vezető folyamat megértéséhez időre, empátiára és sok-sok segítő beszélgetésre van szükség.

Minden ügyfelem „fehér lappal” indult a felügyelet kezdetén.

– Döntéseit, és annak következményeit elemző beszélgetésekkel tártuk fel, és minden esetben a pártfogolt fogalmazta meg, hol volt az a pont az életében, ki volt az a személy, aki rossz irányba térítette. Cél a törvénytisztelő életvitel kialakítása volt, és ehhez a lehetőségek felvázolásával egy új, pozitív értékrend stabilizálása – mondta. – Persze az is tény, hogy mindenkit nem lehet megmenteni. A kriminális környezet, a deviáns családi attitűd, az antiszociális baráti kör nagyon meghatározó, mellyel nehéz szembeszállni, harcolni.

– Biztosan van néhány példaértékű sorstörténete.

– Pártfogói fotóalbumom sok szép emléket őriz. Egyik ügyfelem egyedül élt a világban, szüleiről nem tudott, testvéreivel sem volt kapcsolata. Antiszociális barátokkal volt körülvéve, nem tanult és nem vállalt munkát. Ebből a helyzetből sikerült elérni, hogy regisztráljon a munkaügyi központba, sikeres tanfolyamot végzett, majd állandó munkaviszonyt létesített.

Évekkel később esküvői meghívóval keresett fel, és azt mondta: „egyedül maga bízott bennem, kérem, legyen az esküvői tanúm”. Örömmel vállaltam.

– Egy másik esetben sem hitt senki a fiatalember változásában, de a hároméves munka során munkaviszonyt létesített, idővel megnősült, és három gyermeket nevel megnyugtató körülmények között – idézte fel a történteket.

– Huszonhat éve vezeti a jászapáti Kis Szent Teréz Kamilliánus Közösséget. A karitatív szervezet lelki szolgálata segíti az időseket, és a rászorulóknak minden évben szeretetcsomagokat ajándékoznak. Ezenfelül több roma társadalmi integrációs programban is részt vettek. Ez utóbbiban milyen eredményeket értek el?

– A helyi önkormányzat integrációs pályázataiban konzorciumi partnerként vállaltunk szerepet az elmúlt öt évben. Ennek keretében kiemelt feladatunk volt a fiatal és felnőtt korú résztvevők személyiségének, egyéniségének megismerése, a társadalmi normákkal harmonizáló erkölcsi, családbarát értékrend erősítése és a családok helyi közösségekbe való integrálása. Szegregátumokban élő családok aktív részvételével sikeres programsorozatot, csoportfoglalkozásokat, egészségmegőrző előadásokat, nyári gyermektáborokat szerveztünk.

Életvitelükben, szocializációjukban nagyívű fejlődést tapasztaltunk.

– Záróünnepségen mutattuk be az Üljünk asztalhoz! című szakácskönyvet, melyben a hagyományos roma gasztronómia receptjeit gyűjtöttük össze a programban részt vevők közreműködésével – mondta Kis Józsefné.

– A segítő szakmákban dolgozó szakemberek fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének. Mit gondol, hosszú távon hogyan előzhető meg a kiégés? Önnek mi ad erőt?

– Ez való igaz, a segítő szakmában dolgozó szakemberek, a szociális szféra önkéntesei a megsegítés folyamatában egy idő után megfáradnak. Pártfogó felügyelőként és kamilliánusként is egy módszertani anyag segítségével tudatosan terveztük meg a kiégés elkerülését. Rendszeres ventillációs napokon, lelkigyakorlatokon vettem és veszek részt. Ezek kimozdítanak a megszokott környezetből, és helyet adnak a szellemi, lelki, fizikai töltekezésnek. Erőt, feltöltődést a családom ad és a hit, melyet igyekszem megélni – árulta el.

A templom csendjében, vagy orgonazenéjét hallgatva, a lelkem megnyugszik.

– Két éve nyugdíjas, de hétköznapjai továbbra is aktívan telnek. Mivel foglalkozik?

– Szociális segítőként a helyi oktatási intézményekben dolgozom. Kamilliánusként, a Jászapáti Templomért Alapítvány elnökeként folytatom az értékteremtő munkámat. Arról álmodom, hogy sikerül maradandót, értékeset hagynom magam után – tette hozzá.