2020.06.24. 17:30
Jótékonysági kerékpártúrával búcsúzott a végzős osztály Mezőtúron
Rendhagyó módon ballagott el a Mezőtúri Református Általános Iskola és Kollégium 8. a osztálya. Jótékonysági kerékpártúrán vettek részt a gyerekek, melyet egy közös lakomával koronáztak meg. Bodorikné Aszódi Ágnes osztályfőnök régóta tűnődött már azon, hogyan tudna méltóképpen elbúcsúzni szeretett osztályától.
Jászné Polgár Mária (középen) az egyik nagymama is elkísérte a gyerekeket. A menhelyen örömmel fogadták a nyolcadikosok adományait
Forrás: Beküldött fotó
– Negyvenöt éve tanítok az intézményben, eddig minden búcsúnk jól sikerült. Idén sokféle új kihívásnak kellett megfelelnünk, ezért is volt fontos, hogy különleges legyen a nyolcadikosok búcsúztatása – mondta. Végül az egyik diák, Hock Dániel és édesapja, dr. Hock Ernő ötlete alapján döntöttek a kétkerekű túra mellett, melynek végállomása a család tanyája volt.
– Izgultunk az eső miatt, hiszen Medárd napján bőségesen jött az égi áldás. De szerencsére kegyes volt az időjárás, kellemes időben indult el a kis karavánunk – idézte fel az osztályfőnök. A kerékpárosok már reggel kilenckor nekivágtak a közel tizenöt kilométeres távnak. Útjuk a Kóborka Túri Állatvédők Közhasznú Egyesület telephelye mellett haladt el, így egy kis kitérőt tettek ide.
– Persze nem érkeztünk üres kézzel! Több mint húsz kilogramm kutyatápot hoztunk a négylábú lakóknak. A diákok közül akadtak, akik saját zsebpénzükből vásároltak eledelt – emelte ki büszkén Bodorikné Aszódi Ágnes. Az állatotthon vezetője, Varga Katalin nagyon örült a látogatóknak és a kedves ajándékoknak. A végzősök innen a tanyára kerekeztek, mely a Körös partján található.
– Sült virslit és krumplit ettünk, közben nagyon jókat beszélgettünk, és felidéztük az elmúlt évek emlékezetes pillanatait. Mindannyiunk számára élmény volt látni a búbos kemencét, majd jutott idő egy kis számháborúzásra is. Ez a régi, hagyományos játék ma is képes önfeledt perceket okozni. Ezután elsétáltunk a Mezőtúr és Szarvas között közlekedő kompig – sorolta a tanárnő. Persze a kis túrázók fél szemmel a felhőket figyelték.
– Szerencsére idejében visszaértünk a városba, megúsztuk a nagy esőt. Csak később tudtuk meg, hogy ahol egy órával korábban nyugodtan kerékpároztunk, ott harminc milliméternyi csapadék esett pillanatok alatt! Azt hiszem, a Jóisten kísért minket az úton. Hálás vagyok, hogy ilyen szép napot tölthettünk együtt, különleges, méltó módon köszönhettem el szeretett osztályomtól – zárta gondolatait a pedagógus.