Világbajnoki címre vágyik a csinos szolnoki súlyemelő

– Addig nem állok meg, míg világbajnok nem leszek! – ezekkel a szavakkal zárja beszélgetésünket Edit, akit edzőtermében látogattam meg. Ebéd helyett beszélgettünk mindenféléről: a sportról, a ruhákról és a fiúkról...

– Olimpiai súlyemelés, amit űzök. Ez kétféle gyakorlatból áll: a szakításból és a felvétel-lökésből. Az a cél, hogy minél nagyobb súlyt felemeljek – magyarázza Edit. Egyszerűnek tűnik, de ez a sport nem csak az erőről szól, hanem a matekról is. Folyamatosan taktikázni kell a versenyeken, azt kell figyelni, az ellenfél hány kilónál tart, hogyan lehet azt túlszárnyalni.

– Sajnos későn találtam rá a súlyemelésre. Harminckettő évesen kezdtem crossfittezni, hetente hatszor edzettem, bajnokságokra jártam. Aztán beleszerelmesedtem ebbe a sportba, azóta ennek élek.

Persze, ezt senki nem mondaná meg. Edit ugyanis csöppet sem illik a női súlyemelőkről alkotott sztereotípiákba: nincsenek „NDK-s tünetei”, sokkal inkább modell-alkat.

Sminkje, körme tökéletes, nem veti meg a miniszoknyákat és bizony szívesen hord magassarkú cipőt is. Meg is fordulnak utána a férfiak...

– Ötvenegy kiló vagyok, nem akarok ennél sokkal több lenni, nem akarok férfias bicepszeket. Mivel az utcán nem „befeszítve”, izmaimat kidüllesztve járok, sokan meg sem mondják, hogy mit sportolok – magyarázza Edit, hozzátéve, a súlyemelő csajok egyre nőiesebbek, amit a versenyeken is megmutatnak.

Van, aki rózsaszín zokniban vagy pink súlyemelő övvel lép színpadra, más szalaggal a hajában, ő például mindig szépen befonja a haját.

Így „lépett fel” az egy hónappal ezelőtti Európa-bajnokságon is, ahol második lett. Nem a csinossága miatt! A Szolnoki MÁV Sportegyesület színeiben dobogóra álló hölgy gyakorlatilag minden napját az edzőteremben tölti. Még a polgári foglalkozását is felhagyta a súlyok miatt.

– Gyógyszer-látogatóként dolgoztam sok-sok éven keresztül. Nagyon belefáradtam a munkámba, nem motivált már, nem szerettem csinálni és ezt a főnököm is látta rajtam. Ő javasolta, váltsak, legyek edző! Belegondoltam, teljesen igaza van! Gyakorlatilag úgy hagytam ott a munkámat, hogy nem tudtam, a következő hónapokban miből lesz bevételem.

– Korábban elvégeztem egy körmös tanfolyamot, most abból a munkából csurran-cseppen. Egyébként pedig minden eddig összegyűjtött pénzemet erre a teremre költöttem – mutat körbe –, súlyokat vásároltam, gumiszőnyegeket, hogy egyszer majd én készítsek fel másokat versenyekre. Vagy csak azért, hogy kihozzam belőlük – remélhetően már augusztustól – a legjobb formájukat, karcsúsítsam őket.

Lecsapva e mondatra, meg is kérdezzük Editet, vajon ő odafigyel-e a táplálkozásra.

– Csodát! Reggelire, vacsorára Nutellát és fagyit eszek. Komolyan! – neveti el magát, hozzáfűzve, fehérjepalacsintával (zabporból süti) eszi a mogyorókrémet. Szerencsés alkat... még bűnözhet is.

Maga beszélgetőtársunk is mázlistának érzi magát, azt mondja, mostanában úgy alakul az élete, ahogy azt ő eltervezte. Bár... két dolog még hiányzik...

– Az egyik a társ. Anyukám szerint túlságosan magabiztosnak látszom és ez elriasztja a férfiakat. Nem mondom, hogy a bátrabbak nem próbálkoztak nálam, csak nekem nem tetszett eddig egy sem. A másik pedig az augusztusi barcelonai világbajnokságon egy csillogó érem. Amúgy pedig – majd meglátják! – addig nem állok meg, míg világbajnok leszek.

A szülei nagyon féltik

– A szüleim nagyon féltettek, amikor kiderült, hogy súlyemelő leszek – meséli Kollár Edit. – Mi lesz a madártestemmel, biztosan összetörök....! – fogták a fejüket. Ebben egyébként van igazságuk, volt már térdsérülésem, derékhúzódásom, idegbecsípődésem, a vállammal is régóta küzdök. Hogy miért éri meg mégis mindez? Nem tudom. Vonz a rúd, a minél több súly (akár százhúsz kilót is felemelek), a sport az életem! Olyan ez, mint a szerelem. Egyszer csak jön a rózsaszín köd, ami beborítja az embert.