2022.07.17. 20:09
Amikor az új értéket ad a régihez
Huszonöt esztendőnyi zene, vers; magyar kultúra tartja össze őket. Erre a negyed évszázadra pedig mi is tehette volna fel méltóbban a koronát, mint a Regejáró Misztrál Fesztivál. Idén már 21. alkalommal pezsdítette Nagymaroson július derekán a hétvégét két forró nappalon és két langyos éjszakán keresztül.
Hiába érkezik minden alkalommal több résztvevő, hogy már szinte kifolyik a tömeg a templomkert kőkerítésén, a templomban a tömött padsorok mellett a padlón is ülnek, a Gondolatok Házába a késők szinte be sem férnek, s
egy talpalatnyi hely sincs a téren a sok kiterített pokróctól és egymást átkaroló, úgy ringó embertől,
mégsem érzek tömegiszonyt, pedig hajlamos vagyok rá – írja a Magyar Nemzet.
Szelíd, jó, magyar emberek gyűlnek össze ilyenkor, akik nem az alkoholt, hanem a kultúrát részesítik előnyben;
családok érkeznek gyermekekkel, kutyával és a tudattal, hogy innen hazatérve mindannyian többek lesznek valamivel.
Lélektöltés ez a javából, megerősítés abban, hogy milyen jó is magyarnak lenni; ezen a páratlan nyelven beszélni, gondolkodni és csodát teremteni – írja a Misztrált kiválóan ismerő Zana Diána.
Ahogy Tolcsvay Béla fogalmazott templomi előadása során,
a magyar az egyetlen, aki nyelvén keresztül csodának nevezi a másik embert is, hiszen, mikor kilétére rákérdez, azt mondja: kicsoda.
A fesztiválok léptékével családias a Regejáró, de – ahogy a neve is mutatja – varázslat és múltidézés folyt, amelyet a természeti környezet és a városközpont különböző pontjain berendezett helyszínek közötti dudorászós sétafikálás csak fokozott.
A teljes írás ITT olvasható.
Borítókép: Regejáró Misztrál Fesztivál a templomban / Magyar Nemzet / Török Máté