Hazánkban állítják ki a reklámfotográfia megteremtőjének képeit

Fekete fény címmel a reklámfotográfia egyik megteremtőjének tartott Margaret Watkins változatos életművéből nyílt kiállítás a Mai Manó Házban, a Fotóhónap2021 keretében. A tárlatot 2022. január 16-ig lehet megtekinteni.

A most induló Fotóhónap országszerte 35 kiállítást és számos kísérő eseményt kínál az érdeklődőknek november végéig. Baki Péter, a Mai Manó Ház igazgatója, a tárlat egyik kurátora elmondta, a fesztivál fő kiállításán a budapesti Mai Manó Házban Margaret Watkins 120 fényképe látható.

Anne Morin kurátor továbbá arról is beszámolt, az általa vezetett, madridi diCHromA Fotómúzeum egyik fontos kezdeményezése a fotográfia történetének jelentős, mégis elfeledett női alkotóit újra felfedezni. Ebbe a sorozatba illeszkedik Margaret Watkins is.

A kiállítás művészetének és karrierjének legfényesebb, 1914 és 1930 közötti szakaszára fókuszál, öt nagy fejezet köré rendezve az életművet.

A francia kurátor elmondása szerint a tárlat címe, vagyis a Fekete fény Victor Hugo utolsó szavaira reflektál.

Ez az a fekete fény, amely Margaret Watkins szinte minden képén tapintható – fogalmazott.

Művészete több szempontból korszakalkotó

Margaret Watkins 1884-ben született a kanadai Hamiltonban. A kor normáihoz mérve szokatlan módon nem házasodott meg, hanem fotográfusi pályára lépett. Fotóasszisztensként dolgozott, majd egy elismert fotográfus, Clarence White iskolájában tanult Bostonban és New Yorkban. A fiatal alkotó az ekkor még uralkodó, úgynevezett piktorialista irányzathoz csatlakozott, amely a festészet látásmódját igyekezett visszaadni a fényképezés eszközeivel. Ez a festői ábrázolás jól megmutatkozik korai portréfotográfusi munkásságában is.

Margaret Watkins a fizikai láttatáson túl igyekezett a belső tulajdonságokat is megmutatni portréin.

A művész rövidesen a reklámfotózás felé fordult, korát megelőző modernitással megújítva a műfajt. Akkoriban ugyanis még az volt a megszokott, hogy a reklámfotó csupán a szöveget illusztrálta. Ő viszont képes volt arra, hogy képei önálló életre keljenek. Karrierjének csúcsa az 1919 és 1925 közötti időszak, amikor a legnagyobb New York-i fotóügynökségeknek dolgozott, miközben már tanított is Clarence White iskolájában.

Pályafutásában az jelentett nagy törést, hogy 1928-ban családi okokból Glasgow-ba kellett költöznie. Innen kereste fel Franciaországot, Oroszországot és Németországot az utcai fotográfia felé fordulva.

Pályája késői szakaszában kollázsokkal kísérletezett, ezekből kiindulva azonban nem sikerült textiltervezővé válnia. Elfeledve halt meg Glasgow-ban 1969-ben.

Életműve egy több mint 2 ezer képet tartalmazó ládában maradt fenn. Igazi újra felfedezése és rehabilitációja azonban csak az utóbbi években indult meg.