Megjelent az Országút folyóirat első száma

Minden csinnadratta nélkül, csendben – a lap szellemi holdudvarára jellemző módon –, búvópatakként jutott el az újságárusokhoz egy új folyóirat, az Országút, amely címlapja szerint a művészet, a tudomány és a közélet aktualitásaival, hagyományaival foglalkozik kiemelten. Bár a tervezetten kéthetente megjelenő lap hangsúlyozottan nemzeti konzervatív értékrendet követ, kiemelik a kritika mindenkori fontosságát és nyitottságukat minden építő szellemi irányzat értékei és képviselői felé – írja a Magyar Nemzet.

„Az Országút nyomtatott és online kiadása is a közjóról, a művészi szépről, a tudományos eredményekről szóló közösségelvű gondolkodásnak, a szabad kritikának kíván teret adni. Valamennyi művészeti ág, szellemi irányzat teljesítményére kíváncsiak vagyunk, idehaza és külföldön egyaránt.

Felfedezzük a megszakított magyar hagyomány tartományait; vállaljuk az esszé, az irodalmi publicisztika, a riport és a tárca nemes, konzervatív örökségét, mert hisszük, hogy ez a mai közönség ízlésétől sem idegen. Felületet biztosítunk a kulturális emlékezet kánonvitáihoz, hogy önismeretünk tisztuljon és csiszolódjon” – fogalmaz Falusi Márton főszerkesztő a folyóirat első számában.

Már a szerzők listáján végigtekintve is egyértelművé válik az Országút szellemi identitása: Kodolányi Gyula, Alexa Károly, Gazsó L. Ferenc, Mezey Katalin, Kenyeres Zoltán, Tornai József, Hörcher Ferenc, Navracsics Tibor és Kabdebó Lóránt.

Ez az Országút nem az első és nem is a második a hasonló nevű magyar sajtóorgánumok sorában, hiszen 1935-ben a Deák Ferenc Társaság hívta életre újságját ezzel a címmel, amelyet Barankovics István és gróf Dessewffy Gyula 1937-ben vett át és innentől Az ország útja címmel jelentetett meg, és amit a modern kori szellemi leszármazottak is elődjüknek tekintenek.

Ne feledjük, Barankovics a magyar politikai kereszténydemokrácia megteremtője, a Demokrata Néppárt alapítója, majd – Pethő Sándor 1943-ban bekövetkezett halála után – Az ország útja gárdájával ő viszi tovább a Magyar Nemzetet. (Erről Petrás Éva cikkében olvashatnak bővebben.)

A folyóirat első lapjain három érzékeny veszteséggel is szembesülhetünk, hiszen január közepén távozott közülünk Makkai Ádám költő, műfordító, akire Kabdebó Lóránt emlékezik találkozásaikat és búcsúzásaikat idézve. Majd a január utolsó napján elhunyt költőóriás, Tornai József verseit olvashatjuk, és egy igazi kuriózumot is tartogat az első Országút, hiszen Pásztor Péter készíthette az egyik utolsó interjút a nagy konzervatív filozófussal, Sir Roger Scrutonnal.

Hörcher Ferenc a nemrég elhunyt angol gondolkodó szépségesztétikáját mutatja be, emlékeztetve, hogy Scruton eredetileg esztétaként indult, csak az 1968-as párizsi diáklázadások miatt fordult a konzervatív politikai gondolkodás felé.

Mezey Katalin novellájából kiderül, mi a különbség a beszédhiba és egy olyan ritka magyar nyelvjárás között, amelyet (lehetséges) régen mindannyian beszéltünk.

Alexa Károly a személyes élményt helyezi irodalomtörténeti távlatokba azzal, hogy újraolvasta Szilágyi István Kő hull apadó kútba című korszakos regényét.

Kenyeres Zoltán írásában Ady Endréről szólva kiemeli a költő romanticizmusát, amelyet munkásságában az „én” előtérbe helyezésével hangsúlyoz. Szerinte Ady erkölcsi álláspontjában tetten érhető a tisztességes magyarság és józan európaiság ellentét nélküli kettőssége.

Navracsics Tibor Gyurgyák János könyvére reagálva fejti ki véleményét a nemzeti és európai indentitás (szerinte nem létező) ellentétéről. Ehhez kapcsolódik az Országút első címlapjának grafikája is, amelyen két kéz, jobbról és balról egymáshoz köt(öz)ve rajzol egy térképet, amelyen Magyarország körbefogja, egyben védelmezi Európát, a kontinens pedig szerves része Magyarországnak.

A lap első számában – mintegy alapvetésként – több szerzőnél is felbukkan ez a gondolat, ami talán úgy fogalmazható meg leegyszerűsítve: több van, mi összeköt, mint ami szétválaszt.