Borzalmas tragédia! Vasárnap még a szülinapját ünnepelte az anyuka, szerdán félárván maradt öt gyermeke

Vasárnap még tortával ünnepeltek, Anita egy szép gyűrűt kapott az alkalomra, együtt vették meg. Egy szempillantás alatt kiválasztotta, boldogan mutatta a barátnőinek, mit kapott a férjétől. Semmi előjele nem volt, hogy ekkora baj történik – írja a Vas Népe.

Dolgoztam a számítógépnél, a feleségem mellettem ült, almát evett. Egyszer csak lefordult a székről, a jobb oldala azonnal lebénult, az arca lefittyedt. Rátettem a kanapéra, kérdezgettem, mi van vele, de nem tudott válaszolni, fuldokolni kezdett, mert lebénultak a nyelést segítő izmok is, mentőt hívtam. Kórházba vitték: este tízkor értem el a doktort az intenzív osztályon, mondta, hogy az agytörzsnek olyan nagy része bevérzett, hogy nem operálható

– idézte fel Fazekas Zsolt az egy hete, hétfőn történteket. – Kedden bementünk, gépi lélegeztetés tartotta életben, mondták, hogy nem visszafordítható a folyamat, ne reménykedjünk. Felmerült a szervdonáció, mivel fiatal volt. Azért tartották egy nappal tovább életben, mert úgy ítélték meg, hogy a fél-fél tüdő és a máj átültethető, szerdán meg is kapta három ember. Aznap délután Anitát lekapcsolták a gépről. Az agyhalál már kedden este beállt.

Az apa nagyon fegyelmezett, ahogy beszámol a tragédiáról, de előtörnek a könnyei, amikor eszébe jut, hogy

Anita korábban többször mondta: szívesen odaadná a szerveit, ha úgy fordul az élet. Másfél évvel ezelőtt azt is meghagyta, ha előbb halna meg a férjénél, ne temessék, hanem hamvasszák, és a szertartáson melyik dal szóljon.

– Próbáltam elhessegetni, hogy miről beszél, hol van az még, fiatalok vagyunk, de mérgesen rám szólt, hogy vegyem komolyan. Többször lejátszotta nekem Homonyik Sándor „Kései üzenetét”, hogy ezt szeretné…

– meséli a férfi.

Terveink voltak. Ezt az albérletet fel akartuk számolni, most hétvégén költöztünk volna egy kis faluba, tyúkokat is akartunk. Később szerettünk volna egy cukrászdát nyitni.

Egyedül nem tudom megcsinálni. Közgazdász vagyok, de egyedül nem tudok vezetni egy vendéglátóhelyet, és nem tudom vállalni a falusi életformát sem. Ahhoz kellett volna Anita, aki főállású anyaként otthon volt, a hátteret adta. Itt van segítség a városban: a gyerekek a Waldorf-iskolába járnak, a szülői közösség tagjai már írtak egy listát, mikor kit hívhatok, ha a kicsikre vigyázni kell, vagy menni kell értük, mert későn jönnék. Egy építőipari vállalkozásnál dolgozom, sokat vagyok úton. Annyit keresek, hogy a napi megélhetésünkre elég. Tartalékunk nincs. A falusi ház bérletét vissza kellett mondani, ezt a szombathelyit meghosszabbítani, még fél évig maradhatunk. Addig kell találnunk egy másik házat, ahol a főbérlő el tudja fogadni, hogy sok a gyerek, és két kutyánk is van.

Fazekas Zsolt négy gyermekével él: Renáta 13, Noémi 10, Kristóf 7, Zsolt 5 éves. A legidősebb, Roland (14), a Boncodföldei Autista Védőotthonban lakik, utána is kell havi 120 ezer forintot fizetni. Sok kaland volt vele itthon, folyton megszökött, akár hajnalban is útra kelt, kimászott az ablakon… Még nem tudja, hogy meghalt az anyukája, és lehet, hogy nem is fogja megérteni, hogy miért nem jön többet.

Az édesanyjuk elvesztése a két kisfiút nagyon megviseli, beköltöztek az apukájukhoz a szülői hálószobába, matracon alszanak mellette, ott érzik most magukat biztonságban. A nagyobb lányok magukba zárják a fájdalmukat, az amúgy is nehéz kamaszkorba érnek, az ő lelki épségükre is nagyon vigyázni kell. Talán a legkisebb fogadta el legjobban, hogy anya azért nem jön többet, mert az angyalok magukhoz vették, az ő országukba.

A családot az Erste Banknál vezetett, 11600006-00000000-28596534 számú bankszámlán lehet támogatni.