Nagy Feró: a tehetségtelenség lázadása zajlik

De a Beatrice együttes legendás frontembere mesélt a Vasárnap Reggel múlt szombati számában az unokája mosolyáról, a benne lévő székely konokságról, a plágiumbotrányról és okairól, valamint az életre szóló rock and roll életérzésről is.

Mit szólt A Dal 2019 eredményéhez? Számított erre?

Hihetetlenül erős volt a mezőny, a végső négyből bárki nyerhetett volna, a nézők döntöttek. De jól döntöttek. Pápai Joci nagyon jó volt, ő megy Tel-Avivba az Eurovíziós Dalfesztiválra.

Mekkora szerepe volt a közönség döntésében a dalválasztásnak?

Egy jó énekes nem a közönségnek ír dalt, hanem magának, és csak remélni lehet, hogy a közönség is megszereti.

Szerencsés esetben a dal eléri, hogy százezrek, milliók érezzék a sajátjuknak. Aki csak a hallgatók kegyeit akarja elnyerni, hamar kiesik egy ilyen versenyből.

Pápai Joci dalának ügyesen megválasztott témája van, hiszen valamelyik szülőről énekelni mindig hálás. A zsűri minden tagja örült, hogy ekkora sikere lett a nótának, senkiben sem volt féltékenység. A zenei szakmából csak egy idősödő kollégánk bírálta.

Arra céloz, hogy Delhusa Gjon szóvá tette, hogy neki már van egy apáról szóló dala?

Arra. De ez érthetetlen, bárki írhat a saját apjáról dalt.

A közelmúltban a Beatricet is érte vád, hogy plagizálták egy angol együttes dalát. Ez hogy kerülhetett most elő?

Szerintem az a baj, hogy a kórházban, ahol a térdemet műtötték, azt mertem mondani, hogy jó volt az ellátás. Ennek semmi politikai tartalma nem volt, csak elmondtam az igazat, hogy mi történt velem és hogyan éreztem magam abban a közkórházban. Semmilyen VIP-ellátásban nem volt részem. Ez a plagizálási ügy undok támadás volt, ráadásul egyáltalán nem bizonyított. A magam részéről lezártnak tartom az ügyet. Írtunk több világslágert, az Azok a boldog szép napok című is ilyen, az az amatőr kis angol zenekar meg nem írt semmit. Egy a lényeg, ez az angol zenekar ma már sehol sincs, minket meg máig milliók hallgatnak.

Negyvenéves volt tavaly a Beatrice, már sokszor találta magát ilyen-olyan vádakkal szemben az évtizedek alatt.

A saját utamat járom.

Az emberekben a vidámságot és a rock and rollt kell fokozni, nem pedig a rosszat keresni.

Vezetés közben sem kesergek előre azon, mi lesz, ha piros lámpát kapok, úgy megyek oda, hogy zöld lesz.

Korábban azt mondta, hogy optimistán megy bele a reménytelenségbe.

Optimista vagyok, ez tény. A reménytelenség meg úgy értendő, hogy van ma Magyarországon egy olyan réteg, amely nem akarja tudomásul venni, hogy a gyeplő nem az ő kezében van. Ezen csak nevetni lehet. Most más ül a bakon. Ezt tudomásul kell venni. A Beatrice történetében is volt egy ilyen 1980-ban, amikor avantgard értelmiségiek próbálták átvenni a zenekar fölött az irányítást. Erre nemet mondtam. Azt a szekeret, amit Beatricenek hívnak, Miklóska Lajossal ketten irányítjuk, és nem hagyjuk, hogy más nyúlkáljon a gyeplő felé. Az utasok bármikor leszállhatnak, ha nem tetszik nekik valami. Ugyanez van a politikai életben is. Az utasok kétharmada azt mondta, hogy jól van, arra akarunk menni. Akkor arra kell menni.

Januárban volt a születésnapja. Amikor visszanézett, úgy érezte, hogy hátradőlhet, mert mindent újra ugyanígy csinálna?

Hátradőlni nem lehet, még nagyon sok zene van bennem, és ha az Úristen engedi, meg is írom, de elégedett vagyok az életemmel. Ha nem így lenne, akkor megkeseredett lennék, és én mondanék olyanokat, hogy ellopták tőlem a dalt vagy a témát.

Otthon is a rock and roll uralkodik?

Mindig ugyanolyan vagyok, otthon is, a munkában is. Sosem veszek fel álarcokat, ez vagyok én, tessék ezt szeretni. Nemrég egy kommentelő azt írta, hogy eddig is utáltalak, de most aztán nagyon. Most erre mit mondjak? Lehet fokozni az utálatot? Szánalmas, ha valaki úgy ír véleményt a másikról, hogy nem is ismeri a munkásságát. Persze mindenkinek jogában áll hülyének lenni. A legutóbb azon döbbentem meg, hogy lesz szülő egy és szülő kettő. Azért remélem, hogy az anya lesz a szülő egy.

Érthetetlen, mi történik a világban. Mindenkinek elment az esze? Persze nem a világ esze ment el, hanem a hangadó kisebbségé, akinek nem is volt.

A rock and rollról sokan azt gondolják, hogy a lázadás műfaja, vagy rasszista, vagy emberek identitását akarja megváltoztatni. Pedig nem, a rock and roll eredetileg liberális műfaj, mindenki azt kiabál, amit akar. A baj az, hogy mára a liberális szó jelentése megváltozott, most azt jelenti, hogy mindig az igaz, amit ők gondolnak.

Letenyén született, a szülei erdélyiek, mit hozott magával a székely és a zalai mentalitásból?

Rengeteg zalai barátom van, „nejlonszékelynek” és „nejlonzalainak” vallom magam. De ízig-vérig székely vagyok, az a lehetetlen, konok, igazsághoz ragaszkodó, makacs ember, akivel nehéz szót érteni.

Mindig ragaszkodik az igazsághoz?

Mindig megpróbálom megmondani az igazat, de néha nem lehet teljesen őszintének lenni, mert megsért az ember másokat. De nem tudok megalkudni vagy kompromisszumot kötni, a véremben van.

A liberálisok szerint többféle igazság van. Nincs. Úristenből is csak egy van, az igazságból is. Sajnos a tehetségtelenség lázadása zajlik most.

Nagyon sok olyan ötvenen túli megkeseredett művész van, akik még mindig „csak” tehetségesek, de nem befutottak. Húszévesen legyen valaki tehetséges, aztán ötvenévesen már sikeresnek és befutottnak kell lenni. Az öregek tehetségének a szavatossági ideje lejárt, hátra kell lépniük a sorban.

Nemrég megszületett a második unokája, aki Alíz Beatrice lett. Sok időt tölt a kicsikkel?

Imádom mindkét unokámat. Patrik komoly kisfiú, Alíz pedig most kezdett el mosolyogni. Látom rajta, hogy megismer, „te vagy a nagyfater, akkor jó helyen vagyok”, szerintem ezt gondolja. Persze mindenki azt mondja, hogy ez még nem kommunikáció, csak én tudom, hogy mi már most is értjük egymást.

Pedig a mosoly is kommunikáció.

Az bizony. Nagyon is komoly, a bizalom egyik legfontosabb jele.

Borítókép: Nagy Feró énekes, színész, dalszövegíró a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában 2019 januárjában