Díjjal ismerték el a szolnoki suli legendás tanárát – sokszor álmodik is róla, hogy még tanít

Peták Kálmán házassága révén került a megyeszékhelyre, ugyanis eredetileg nem szolnoki származású, szintén matematikatanár felesége azonban igen. Még az egyetem elvégzése után, vagyis közel hatvan évvel ezelőtt kötöttek házasságot.

Még abban az évben, 1959-ben helyezkedett el a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig, 1997-ig tanított. Ezután még egy évet az intézményben maradt óraadóként, hogy ő érettségiztethesse le két negyedikes osztályát.

A legendássá vált pedagógus azonban nem akart mindig tanár lenni.

– Kisgyerekkoromban mozdonyvezető szerettem volna lenni, majd építészmérnök. Amikor megláttam a Debreceni Egyetem prospektusában a matematika-ábrázoló geometria szakot, rögtön tudtam, hogy ezt nekem találták ki, így lettem matematikatanár.

– Pedig édesapám a lelkünkre kötötte, hogy nehogy tanárok legyünk, de végül mindhárom gyermeke ezt a pályát választotta – idézte fel a pedagógus.

– Szívesen emlékszem vissza a Verseghy gimnáziumban eltöltött éveimre, és sokszor álmodom is arról, hogy megyek az órára és oktatom a gyerekeket – árulta el.

– Egyébként sok jó osztályt taníthattam, és harmincnyolc évig zömében nagy lelkesedéssel is oktattam. Egyszer például egy olyan fizika tagozatos osztályom volt, hogy felmentem az igazgatóhoz és azt mondtam neki:

„Direktor úr, ha minden osztály ilyen lenne, tán fél fizetésért is érdemes lenne tanítani.”

– Ez mutatja a lelkesedésemet és a diákok örömét is. Máig emlékszem, hogy csillogott a szemük, amikor valami problémát felvetettem és meg is oldottuk. Ők is és én is élveztük az órát.

És vajon szigorú volt a tanár úr?

– Azt mondják, de én nem gondoltam magamról, hogy szigorú vagyok, és vannak tanítványaim, akik azt mondják, hogy nem féltek a matematikától, és úgy gondolom, hogy sokan szerették is, mert többen is ezt a pályát választották és ezen a területen helyezkedtek el.

– A legutóbbi osztálytalálkozónkon fel is elevenítettek egy régi emléket. Az történt, hogy amikor bementem az osztályterembe, egy rakás hamu volt kiszóródva a kályha előtt. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy ki csinálta?

– Persze, nem akartam én megbüntetni, csak össze akartam takaríttatni vele. Először nem szólt senki, majd felállt egy fiú. Mondtam neki, hogy hozza ki az ellenőrzőjét, és felolvastattam vele, hogy mit írtam bele.

„Értesítem a kedves szülőket, hogy fiukat osztályfőnöki dicséretben részesítem, mert egyedül ő vállalta el…”. Persze, nem ő szórta ki a hamut, amit én akkor gyanítottam is – idézte fel a kedves történetet a pedagógus.

Peták Kálmán negyvenkét éves korában elkezdett sportolni, amikor meghirdették az aranyjelvényesek az olimpiára mozgalmat, ahol az összes próbát teljesítette.

– Körbefutottam a Velencei-tavat, mely 28 kilométeres táv volt, 72 kilométert eveztem, száz kilométert kerékpároztam és átúsztam a Balatont Füredtől Tihanyig.

– Ezt az olimpiai ötpróbát még 2000-ben is teljesítettem, ekkor már hatvanhárom éves voltam, 1998-ban pedig körbekerékpároztam az országot. Huszonöt nap alatt tettem meg 2630 kilométert. Naponta több mint száz kilométert mentem átlagosan.

Emellett teljesítménytúrákon is részt vett. A mátrai Hanák Kolos Teljesítménytúrát például tizenegyszer teljesítette, legutóbb 2012-ben, így az akkori hetvenöt évével a legidősebb indulók között szerepelt.

Nem csak sakkozik, énekel is

Peták Kálmán a kerékpározás és gyaloglás mellett tizenöt-húsz évig irányította a megyei sakkéletet is. A megyei sakkszövetség főtitkáraként, megyei versenyek szervezőjeként, rendezőjeként tevékenykedett, jelenleg pedig a versenybíróság tagja, így sakkbíróként felügyeli a játszmákat.

Emellett a belvárosi nagytemplom gregorián kórusának is a tagja már közel húsz éve.

– Még az egyik tanítványom csábított el, hogy „Kálmán, jöjjön passiót énekelni”, mondtam, hogy nem tudok én már énekelni, de erősködött, hogy dehogynem, aztán ott ragadtam… – emlékezett vissza.

Czakó Nóra