Fény derült a kővé dermedt alaszkai békák titkára

Egész télen, vagyis nyolc hónapon át alszanak kővé dermedve, vizeletüket visszatartva az apró alaszkai erdei békák, a tudósok most kiderítették azt, hogyan képesek így életben maradni.

Az urea vagy karbamid, a szervezetből a vizelettel kiválasztódó anyag „újrahasznosítása” tartja életben az apró békát a hosszú hibernált állapot alatt. A karbamid védi a sejteket és a szöveteket, amikor a kis kétéltű szíve, agya és vérárama leáll.

Az erdei békák (Lithobates sylvaticus) azért képesek erre, mert bélrendszerük speciális baktériumai újrahasznosítják a karbamidot – állapították meg a Proceedings of the Royal Society B című tudományos lapban megjelent tanulmány szerzői.

Vannak, akik a békavizeletet egyfajta fagyállóként értelmezik, de Jon Costanzo, az ohiói Miami Egyetem zoológusa, a tanulmány társszerzője ezzel nem ért egyet:

„Szemük fehér, bőrük fagyos, olyanok, mint egy darab kő. Ha embert látnánk ilyen állapotban, halottnak neveznénk. Ahogy azonban a levegő melegszik, a kis békák újraélednek”

- magyarázta.

Más állatok sem vizelnek a téli álom, vagyis a hibernáció idején, ám az emlősök nem dermednek kővé, mint a békák, sőt február közepén, amikor még tart a tél, felébrednek.

Costanzo és kollégái megvizsgálták a béka belében élő baktériumflórát. Sok olyat találtak, amelyik több olyan állatban is él, amelyek szintén téli álmot alszanak.

Egy baktérium azonban nincs meg a feléledt, újra aktív békákban, csak a fagyottakban, ez a pszeudomonász, amely a hidegben tenyészik. Nem volt könnyű kideríteni, mi történik a békák szervezetében. Már a begyűjtésük is akadályokba ütközött, mert bőrük a talaj és a levelek színét utánozza.

A vizsgálat úgy folyt, hogy aktív időszakukban gyűjtötték be a kis kétéltűeket, majd ellenőrzött körülmények között „megfagyasztották” őket.

Borítókép: Wikimedia