Karácsonykor hunyt el a világ egyik legkeményebb katonája

Richard Marcinko, becenevén Demo Dick, a világ egyik legkeményebb katonája 81 éves korában halt meg, 2021 karácsonyán – olvasható az Origo cikkében.

Ő alapította azt a különleges, SEAL Team Six nevű egységet, amely a brit SAS, a német GSG-9, a francia GIGN vagy az amerikai Delta Force mellett máig a világ legjobb terrorellenes alakulatának számít. Richard Marcinko korvettkapitány az alapítása után 3 évig vezette a terrorelhárítókat. Közismert volt továbbá nem csak arról, hogy tiszteletlenül viselkedett admirálisokkal és tábornokokkal szemben, de az őrült tetteiről is.

A korvettkapitány Kambodzsában kobramérget ivott a helyiekkel, illetve önként jelentkezett arra, hogy egy repülőgép zsákban vontassa több ezer méter magasságban.

Richard Marcinko, a nem konvencionális hadviselés egyik korai képviselője azoknak a katonáknak a táborát erősíti, mint például Őrült Jack is. Ezek a katonák valóban szinte őrültként és kiszámíthatatlanul viselkedtek, ezért is lehetettek sikeresek.

Richard Marcinko szegény cseh bevándorlócsalád gyermeke volt, aki kibukott a középiskolából, mert a lányok és a pénzkereset jobban érdekelte. 1958-ban belépett a haditengerészetbe, ahol stréber módon vetette bele magát a katonáskodásba. Mindenre önként jelentkezett, a sportfoglalkozásoktól kezdve az alakulótér sepregetéséig, és annyira igyekezett, hogy még belül is kifényesítette a cipőfűzőlyukakat a bakancsán.

Eleinte rádiós beosztásban szolgált, de amikor megnézte a moziban a Békaemberek című filmet, amely a haditengerészet vízalatti csapatáról szólt, azonnal jelentkezett békaembernek.

1961-ben kezdte meg a felvételi kiképzést, ahol végül a 121 jelentkezőből 24 maradt bent. Ez már az ő terepe volt, hiszen imádta a 24 órás szenvedést és a változatos feladatokat, majd a kötelező tivornyákat és kocsmai verekedéseket. Itt kapta a Demo Dick, vagyis a Robbantó Dick becenevet, illetve ekkor ismerkedett meg az ejtőernyőzéssel is. Annyira megszerette ezt a sportot, hogy a végén a hétvégéit egy közeli repülőtéren töltötte, nem pedig a tengerparton a turistalányok szórakoztatásával.

Ekkor történt, hogy önként jelentkezett egy különleges és különös rendszer tesztalanyának.

Ezt a rendszert Fulton Skyhook Recovery Systemnek hívták, és azért hozták létre a második világháború alatt, hogy titkos ügynököket, benyugtatózott foglyokat vagy lelőtt pilótákat emeljenek ki vele ellenséges területről. A 60-as években továbbfejlesztették, ezért intenzíven tesztelték a megoldást. Richard Marcinko volt az első, aki mentőernyő nélkül vállalkozott a feladatra.

A szerepe az volt, hogy egy zsákba bújtatva várja a repülőgépet, amely alacsonyra ereszkedett, és az orrán levő villával elkapta a zsákra erősített kötelet. Ezután pedig már nem volt más dolga, mint megvárni, amint becsörlőzik a raktérbe.

Demo Dick viszont kivágta a zsákot, hogy lásson, majd az ejtőernyős tudását kihasználva úgymond testszörfözni kezdett, vagyis hol a gép magasságába emelkedett, hol pedig jobbra vagy balra, illetve lefelé és felfelé lengett. Ezzel halálra rémisztette a pilótákat, akik azt hitték, elájult vagy meghalt a levegőben.

Ezután kapták a hírt, hogy a SEAL-alakulat is elindul Vietnámba. Ekkora pedig már Demo Dick már elvégezte a tiszti iskola első szakaszát, és zászlósi rangban sikerült áthelyeztetnie magát a SEAL kettes számú, Team Two csoportjába, ahol rajparancsnok lett.

Demo Dick Vietnámban

Richard Marcinko 1966-ban érkezett meg az első vietnámi missziójára, a Mekong-deltába. 1967 májusában az IIlo Ilo-szigetre vezette a katonáit, amely ellenséges területnek számított. A hírszerzés semmit nem tudott a szigetről, de a járőrök a falvakban egyre gyakrabban hallották ezt a nevet. A rajparancsnok pedig egyre biztosabb volt abban, hogy fontos területről van szó, akár a hírhedt Rung Sat-övezet elleni kommunista akciók kiindulópontja is lehet.

Demo Dick raja centiről centire, feszült figyelemmel, a sziget túloldaláról közelített a középső, sűrű dzsungellel borított terület felé, amikor az élen haladó felderítő megálljt jelzett a rajnak. Tőlük 10 méterre ott volt a gerillák bázisa.

A Vietkong-katonák csoportokban beszélgettek, cigarettáztak, a fegyvereik pedig szanaszét hevertek a földön, mert teljes biztonságban érezték magukat. Az amerikai kommandósok két irányból, jól begyakoroltan, szervezetten támadtak, és néhány másodperc alatt az összes gerillát lelőtték. A holttesteket aláaknázták, ahogy a Vietkongtól tanulták, a kunyhókból összeszedték a titkos iratokat és a fegyvereket, majd elindultak a hajóik irányába.

Visszafelé 2 helyen találtak botlódrótos aknákat, amelyek a tábort védték. Demo Dick majdnem rálépett az egyikre, de egyik katonája az utolsó pillanatban visszahúzta. Amikor pedig a vízbe ereszkedtek, hogy átússzanak a csatornán, újabb rejtett aknát találtak, amelynek a drótját a víz felett feszítették ki a gerillák.

Richard Marcinko ezért az akcióért kapta az Ezüstcsillagot és 4 Bronzcsillagja közül az elsőt, illetve a dél-vietnámi hadsereg is kitüntette. Több amerikai újságban is szerepelt, és mint kiderült, a kommunisták is olvasták az amerikai sajtót, mert nemsokára az ő címlapfotójával díszített szórólapon ajánlottak több ezer dollár értékű vérdíjat annak, aki megöli az immár híres katonát.

Amikor másodszor ment Vietnámba, már szakaszparancsnok volt, és egyre többet átvett a Vietkong-taktikából és eszközökből.

Szerzett a katonáinak fekete pizsamát, amelyet a kommunista katonák viseltek, és a bakancsaikat vietnámi mocsárjáró lábbelire cserélték, bár saját maga gyakran mezítláb indult harcba.

Mindezek mellett elkezdték használni a kínai gyártású AK-gépkarabélyokat is, amelyeket a lelőtt ellenségtől vettek el. Ebben az időszakban történt, a hírhedt Tet-offenzíva idején, hogy saját kezdeményezésből megvédték Châu Đốc városát a kommunistáktól. A harcban nem kaptak támogatást a helyi, teljesen passzív amerikai különleges egységtől, így mindössze a SEAL-szakasz és 2 ott felejtett CIA-tiszt képviselte az amerikai haderőt a több száz gerilla ellen. A sikeres védelmi harcban civileket is kiszabadítottak több ostromlott házból.

Vietnám és egy rövid beiskolázás után katonai attasé lett Kambodzsában, ahol folyamatosan részt vett a harcokban a Vörös Khmer ellen. Hogy a helyi parancsnokok elfogadják, semmilyen meghívást nem utasított vissza, így bogarakat és majomagyvelőt is evett, és szemrebbenés nélkül mindig megitta a kobraméreggel készített pálinkát is. Igaz, erről később azt mondta, mindannyiszor úgy érezte, itt a vég.