Megsemmisül a Titanic roncsa?

A roncs mára olyan rossz állapotba került, hogy akár 2018-ra teljesen összeomolhat, fogalmazott Bob Ballard, aki 1985. szeptember 1-jén az első között pillanthatta meg a Titanic roncsait a kutatóhajója fedélzetén, a mélybe küldött robot tengeralattjáró által készített képeken. A képernyőkön előbb a kazán, aztán más egyéb részletek is felbukkantak. A hírek szerint Ballard azért kapott a kutatáshoz nélkülözhetetlen technikát a haditengerészettől, hogy megkeressen két eltűnt tengeralattjárót. Azokat meg is lelte, s az ott szerzett tapasztalatokat fel tudta használni a hajóroncs helyének megállapításához is. Például azt, hogy ne magát a roncsot, hanem a törmelékmezőt keresse, amely hatalmas területet borít be a tengerfenéken.

A pesszimista jóslat szerint a hajó váza két éven belül összeomlik, s egy felismerhetetlen roncskupac lesz csak belőle. Mások szerint ugyanakkor ez a folyamat eltarthat akár 2035-ig is. Egy biztos, a szerkezetre pokolian nagy erők hatnak, négyzetcentiméterenként több mint négyszázhúsz kilogrammos nyomás nehezedik rá. A tat már most is tragikus állapotban van, az elmúlt években gyakorlatilag széthullott. A hajó eleje és vége most egymástól mintegy hatszáz méterre hever az óceán mélyén, s a sorsa ugyanaz lesz mindkettőnek. A kérdés csak az, hogy mikor.

Örökre az óceán mélyén marad

A hajóroncs kiemelésére már a tragédia után történtek kezdeményezések. Aztán a hatvanas és hetvenes években is. Mindegyik kudarcot vallott, a technikai és az anyagi korlátok lehetetlenné tették a kiemelést. Később egy elképesztő ötlet is napvilágot látott: le kell tisztítani a roncsot, majd újrafesteni az egészet, hogy lassítsák a további károsodást. Mondván, a tartályhajóknál már alkalmaznak hasonló módszereket. Végül azonban semmi nem lett a tervből, mivel a rendkívüli mélység miatt kissé bonyolultabb, mint a felszínen úszó tankerek újrafestése. Ráadásul a roncsot kívül-belül megtámadták a vasevő baktériumok, egyre gyengítve azt.

A roncs első része egyébként viszonylagos épségben érte ell annak idején a tenger fenekét, így ma is jobb állapotban van. Mélyen az iszapba fúródott, a jéghegy által ütött rést is az takarja, vagyis emberi szem soha nem láthatja már. A tat viszont lassabban, spirál alakban süllyedt lefelé, közben szerteszét szakadt, ezernyi darab vált le róla, szerkezete mostanra már végzetesen meggyengült, a teljes pusztulás képét mutatja. A jelenlegi technikai lehetőségeinket figyelembe véve a hajó egyik nagy darabja sem emelhető ki.

Ma már senki sincs, aki személyesen felidézhetné a tragédiát, az utolsó túlélő 2009-ben hunyt el. Azonban számunkra sokkal közelebbi kapcsolat is fellelhető: egy cibakházi házaspár, Weress Zoltán és Baghy Irma is a katasztrófa túlélői között volt. A helyiek közül sokan nem is tudták, hogy ők is a tragikus sorsú óceánjárón utaztak, mert valószínűleg olyan mély nyomokat hagyott bennük az a drámai éjszaka, hogy soha nem beszéltek róla. Így kevés feljegyzés is született erről. Dr. kertész Dénes: Gondolatok a Titanicról című írásában viszont említést tesz arról, hogy beszélgetett Weress Zoltánnal. Ennek során sok apró mozaik darabkából állt össze egy teljes történet. A túlélő elbeszélése szerint a fedélzeten álltak a feleségével, beletörődve abba, hogy a hajón kell maradniuk, amikor felhangzott egy kiáltás: az egyik mentőcsónakba egy nő még beszállhat. Ám Baghy Irma nem akart a férje nélkül a csónakba ülni. Egy erőteljes lökéssel azonban valaki mindkettejüket bele taszította a kis járműbe, amelyet aztán el is kezdtek leengedni a hajó oldala mellett. Így menekültek meg. Az viszont továbbra is rejtély, hogy miért utaztak a Titanicon, miért akartak átkelni New Yorkba. A ház, ahol éltek, ma is áll Cibakházán. A házaspár sírja a szolnoki Kőrösi úti temetőben található.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A Weress házaspár sírja a szolnoki Kőrösi úti temetőben található. A családi kriptát ma is látogatják és gondozzák. A legtöbben azonban nem tudják, hogy annak idején ők is a Titanicon voltak FOTÓ: Mészáros János
[/caption]

A katasztrófa túlélőinek pontos száma ma sem tudható pontosan, ugyanis a leghitelesebb utaslista a hajón volt, így azzal együtt a hullámsírba szállt. Állítólag az utolsó pillanatban is adtak még el jegyeket az útra, ezeket azonban már csak a fedélzeten rögzítették. Ráadásul azok közül se mindenkinek a neve szerepel a listán, akik valóban a Titanicon utaztak, így a magyar túlélők és áldozatok száma is meglehetősen bizonytalan.

Örökre az óceán mélyén marad A hajóroncs kiemelésére már a tragédia után történtek kezdeményezések. Aztán a hatvanas és hetvenes években is. Mindegyik kudarcot vallott, a technikai és az anyagi korlátok lehetetlenné tették a kiemelést. Később egy elképesztő ötlet is napvilágot látott: le kell tisztítani a roncsot, majd újrafesteni az egészet, hogy lassítsák a további károsodást. Mondván, a tartályhajóknál már alkalmaznak hasonló módszereket. Végül azonban semmi nem lett a tervből, mivel a rendkívüli mélység miatt kissé bonyolultabb, mint a felszínen úszó tankerek újrafestése. Ráadásul a roncsot kívül-belül megtámadták a vasevő baktériumok, egyre gyengítve azt.

A roncs első része egyébként viszonylagos épségben érte ell annak idején a tenger fenekét, így ma is jobb állapotban van. Mélyen az iszapba fúródott, a jéghegy által ütött rést is az takarja, vagyis emberi szem soha nem láthatja már. A tat viszont lassabban, spirál alakban süllyedt lefelé, közben szerteszét szakadt, ezernyi darab vált le róla, szerkezete mostanra már végzetesen meggyengült, a teljes pusztulás képét mutatja. A jelenlegi technikai lehetőségeinket figyelembe véve a hajó egyik nagy darabja sem emelhető ki. A Weress házaspár sírja a szolnoki Kőrösi úti temetőben található. A családi kriptát ma is látogatják és gondozzák. A legtöbben azonban nem tudják, hogy annak idején ők is a Titanicon voltak FOTÓ: Mészáros János -->