Bolygónk örökösei

Hogy milyen bolygót örökölnek tőlünk gyermekeink, unokáink és dédunokáink, pontosan senki nem tudja. Az előrejelzések viszont egyre nyugtalanítóbbak, ahogyan a mostanság tapasztalt jelek is.

A sivatag közepén fekvő Dubajt a napokban soha nem látott mennyiségű csapadék öntötte el, pedig a helyiek a sima esőhöz sincsenek hozzászokva. De a naponta a tévében látott földcsuszamlásokról, áradásokról, hatalmas viharokról szóló hírek is aggodalommal töltik el a nézőt, és kérdések sorával, hogy vajon miért történik mindez, mi lesz így a jövőben. De annyira messze sem kell mennünk, hiszen testközelből is megtapasztalhatjuk hazánkban a márciusi-áprilisi szúnyogcsípéseket, a korán virágzó orgonát, mellyel az idei májusban már nem biztos hogy köszönthetjük az édesanyákat. Az aszályt, az ár- és belvízeket, a hőmérséklet extrém ingadozását. 

Elődeink, és a mi generációnk nem igazán vigyázott a bolygóra, de már látszik a törekvés arra, hogy a következő ne így tegyen. Egyre hangsúlyosabb szerepet kap ugyanis az oktatásban-nevelésben a környezettudatosság, most egy egész hét szól erről a témáról. 

A fiatalok még lelkesek, a gyerekek még természetükből adódóan szeretik a növényeket és az állatokat.

Mert mi lehet, hogy nagyon elrontottuk, az is, hogy végérvényesen. Ezt hagytuk rájuk: a kiszámíthatatlan, felborult időjárást, a kipusztított erdőket, a mikroműanyaggal szennyezett vizeket. Az emberi mohóság és kényelem tragikus lenyomatát. 

Reményt keltő azonban az a munka, melyet nagyon sok szakember és pedagógus végez azért, hogy a következő generáció már ne ilyen legyen. Talán nekik sikerül vigyázni erre a megismételhetetlen, mai ismereteink szerint egyedülálló, gyönyörű kék bolygóra.