Kalandos úton került vissza Jászberénybe a forradalom jelképe

Régi fényképek, dokumentumok, a nagy idők nagy tanúinak emlékezetében élő történetek segítségével idézték fel a forradalom dicsőséges napjait a Jász Múzeumban. A rendezvényen megtudhattuk azt is, hogyan került haza Veronából az év­tizedekig rejtegetett jászberényi lyukas zászló.

A Nagy Imre Társaság Jászberényi Szervezete és a Jász Múzeum október 17-én Emlékezés 1956-ra címmel tartott rendezvényén felidézték az ‘56-os forradalom és szabadságharc helyi eseményeit, előadásokkal tisztelegtek a jász hősök előtt.

Az eseményen Besenyi Vendel helytörténeti kutató a Nagy Imre Társaság Jászberényi Szervezetének nevében köszöntötte a résztvevőket és hangsúlyozta, hogy 1956-ban a Jászság is jelentős események színhelye volt, hiszen valamennyi településen ledöntötték a szovjet emlékművet, a munkahelyeken pedig megalakultak a munkástanácsok.

A megemlékezés nyitó előadásában Fodor István Ferenc helytörténész Jászjákóhalmán talált régi fényképeket mutatott be az érdeklődőknek. A fotókat Molnár László villanyszerelő készítette 1956. október 27-én a jászberényi szovjet emlékmű ledöntésekor. A helytörténeti kutató véleménye szerint Molnár László spontán módon készíthette a fotókat, és talán ennek köszönhető, hogy megmaradtak a felvételek.

Akkoriban ugyanis volt olyan fényképész, akitől elkobozták a gépet, hogy ne maradjon nyoma az események megörökítésének. A fényképes időutazást követően az 1956-os események tanúja és résztvevője Goda Zoltán, az Aprítógépgyár munkástanácsának egykori tagja a gyár lyukas zászlajának kalandos történetéről beszélt. A jászberényi események relikviája ugyanis csak évtizedek múlva került haza, február óta a Jász Múzeum őrzi.

– Ez a zászló az Aprítógépgyár homlokzatán volt. Hogy pontosan mikor került le onnan, azt nem tudjuk – mondta Goda Zoltán. Arról pedig csak mondák vannak, hogyan őrizték meg a forradalom jelképét.

A forradalom bukása után Demeter Mihály kazánfűtő, a munkástanács tagja rejtette el a gyár kazánházában.

– A rendszerváltáskor a lyukas zászló a munkástanács egykori elnökéhez, Czigány Istvánhoz került. De volt az esetnek egy másik szála is. A zászló ugyanis nem maradt Czigány Istvánnál, hanem eljutott Pintér Lajoshoz, aki a forradalom idején Jászberénybe jött az ifjúság megszervezésére. Ő 1956 után disszidált, elismert orvos, a rendszerváltás után pedig veronai magyar konzul lett.

Pintér Lajos 1990 után gyakran jött Jászberénybe, ahol találkozott Czigány Istvánnal, és tőle kérte el a lyukas zászlót, hogy az 1956-os megemlékezéseken be tudja azt mutatni – idézte fel az eseményeket Goda Zoltán. Tehát a konzulon keresztül került ki az ereklye Veronába, amiről aztán Streitmann András, 1956-os nemzetőr, az Aprítógépgyár volt dolgozója is értesült.

Hosszas levelezést folytatott annak érdekében, hogy a lyukas zászló végül 2018 de­cemberében visszakerüljön Jászberénybe.

Az események helyi hősei

A zászló történetének ismertetése után Kiss János, a Jászapáti Gazdakör elnöke Jászapáti 1956-os áldozatáról, Tajti Margitról emlékezett meg. A Budapesten tanuló, tragikus sorsú diáklány október 25-én a Kossuth téren vesztette életét, egy orvlövész áldozata lett.

A rendezvényen Metykó Béla helytörténész Jászberény eddig még alig ismert hősét, a roma származású Kökény Albert sorsát mesélte el a hallgatóságnak. A fiatalember a Corvin közi forradalmárok tagja volt, társaival nyugatra akart menekülni. 1956. november 8-án Tarjánba érkeztek meg, hogy onnan induljanak majd tovább. Ott töltötték az éjszakát, közben a szovjetek vadásztak rájuk és november 9-én hajnalban megtámadták a falut, fegyveres bontakozott ki a fiatalokkal. Tarján főterén áll egy hősi emlékmű, melyen Kökény Albert neve is olvasható.