Egyetlen szó, melytől a megvetett fekete bárány egyszerű, esendő emberré változott...

Hiába formáljuk, alakítjuk ajkunkkal, valamiért nem sikerül hallhatóvá tenni, így inkább legyintünk és csöndben maradunk. Egy idő után lehet, nem is próbálkozunk már vele...

Hogy miért? Talán mert annak idején otthon sem hallottuk e szót. Vagy mert úgy gondoljuk, ha valakitől bocsánatot kérünk, saját tökéletlenségünket leplezzük le.

Márpedig mi tökéletesek vagyunk, vagy legalábbis jó emberek. És egy jó ember nem csinálhat olyan butaságot, amiért elnézést kellene kérnie. Vagy mégis?

" />

Még kora tavasszal egy egyetemista fiatalember – felöntve a garatra – társaival együtt megrongált egy köztéri szobrot Szolnokon. Nem tudni, a három srác közül ki volt az igazán ludas, ami biztos, hogy főszereplőnket nyakon csípték (pontosabban ők adták fel magukat a rendőrségen – a szerk.) és közérdekű munkára ítélték.

Ez a fiatalember úgy döntött, hogy nyilvánosan, ország-világ előtt mondja ki a szót: sajnálom, majd a még nehezebbet: bocsánat! Őszinte megbánást tanúsítva ejtette ki e szavakat kollégánknak, jól érthetően és hangosan, miközben lelke „meztelenre vetkőzött”.

Tapintható intimitással mesélt honlapunknak a tettéről, közben a korábban megvetett fekete bárány egyszerű, esendő emberré változott.

Így válhat egyetlen szó vélemény-, sőt, néha sorsfordító varázsszóvá. Érdemes hát mindenkinek gyakorolni e szavak kiejtését, egy idő után higgyék el, egyre könnyebben fog menni, sőt, még jól is esik szívünknek.

Joó Zsuzsa