Vannak, akik fityiszt mutatnak a világra

Nem mintha nem tudta volna rendezni ezt az összeget, inkább csak úgy, „elvből” dobta ki a levelet. Ahogy az lenni szokott, működésbe lépett a gépezet, érkeztek a tértivevényes felszólítók, majd a levonás a fizetéséből, hozzácsapva plusz ötezer forintos kezelési- és egyéb költséget. Ebben az esetben az ügyben intézkedő hivatali dolgozó – mondhatni – sikerrel járt.

Bizonyos megyei településeken azonban pezsgőt kell bontani, ha hasonló történik. Bírságot behajtani ugyanis manapság nagy kihívás – sőt, néha lehetetlenség. Ennek oka legfőképp az, hogy a büntetés könnyen kijátszható. Ha valakinek nincsen bejelentett munkahelye, állandó lakcíme, gyakorlatilag moshatja kezét.

Törvény szerint ugyanis mit tehetnek vele, ha nem fizet? Börtönbe zárják? Sokba kerül. Közcélú munkára ítélik? Kistelepüléseken alig-alig működik. Tartozását bejegyzik ingatlanára? Huszonötödik lesz a sorban. Elkobozzák vagyontárgyát? Nem ér sokat a negyvenéves rekamié…

Ráadásul minden egyes retorzióval munka van, melyet valakinek el kell végezni – őt pedig meg kell fizetni. Sokszor a behajtandó tartozás nem ér annyit, mint a ráfordított idő és pénz.

Igazi róka fogta csuka helyzet, melynek egyelőre nincsen megoldása. Az önkormányzatok határozottabb fellépésért kiáltanak, de ezt sürgetném én is: méltánytalan ugyanis az, hogy míg én – és Önök, olvasók – jogkövető módon fizetem be tartozásaimat és adóimat, addig mások markukba nevetve mutatnak fityiszt az egész világnak.

Joó Zsuzsa