Roleks

A hőségben jól jön a fagyi. De van-e vanília a vaníliafagylaltban? Eper az eperfagyiban? Az egyre szaporodó fantázianevekkel felruházott laboratóriumi remekekről nem is szólva. Nem mindig és nem mindenhol, de bőszen nyaljuk a hamisat.

A kamutermékek eurómilliárdokban mérhető kárt okoznak. Mégis élnek és virulnak. Nem jók, de olcsók. Leégéstől nem védő naptejet kenünk magunkra, megvesszük a hajón érlelt, de „medgyesegyházi” címkével árult dinnyét, a Polis napszemüvegen át nem éri szemünket a fény, a Roleks a hajszálpontos időt mutatja, ­Abidas fürdőnadrágban csobbanunk a medencébe. Ebben a közegben új értelmet nyer a „hamiskás” kifejezés. Van rá igény, kínálat és kereslet is. A biznisz virágzik. Miért hanyatlana? Vékony pénztárcával is szeretnénk olyasmiket tulajdonolni, amikre amúgy nincs anyagi lehetőségünk. A hamisítvánnyal így veszünk illúziót és pörgetjük az iparágat.

Ha igaz, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel, akkor elég nagy a baj. Szeretem azt remélni, hogy itt még/már nem tartunk. Hogy eljön, mert el kell hogy jöjjön a minőség forradalma a zöldségesnél, a fagyisnál, a ruházati üzletben. Mert igény az lenne rá. A hamisítvány szándéka, hogy annak látsszon, amivé nem válhat. Az esszenciából készült termék is csak fagylaltnak látszó tárgy.

Benyaljuk? Gyakrabban, mint hinnénk.