Vizek hátán

Sokáig az olaj körül forgott minden, mire kiderült, hogy értéke meg sem közelíti a vízét. Olaj nélkül nehezen, de létezünk, viszont víz nélkül nincs élet. Erre a jövő népvándorlásai is figyelmeztetnek majd bennünket, ami az ivóvíz mellett a termálkincsre is igaz. 

Számunkra ez azért is fontos, mert ugyan fenyeget bennünket a felszíni szárazság réme, de mi rendelkezünk Európa legnagyobb földalatti melegvíz-készletével. Ez a vagyon pedig sokakat egyre jobban érdekel, s oda kell figyelnünk a megőrzésére. 

Kicsiben jó példa erre a szolnoki Tisza Szálló kútjának reméljük, csupán átmeneti elvesztése, amely idegen kézre kerülve már jó ideje megszűnt bennünket szolgálni. Nekünk mindig magas szintű fürdőkultúránk volt. Elődeink bőven éltek a vizek hasznával, ami számos erre vetődő idegen utazó figyelmét is felkeltette, úti beszámolóikban rendre megemlékeztek róla. Még azt is megemlítették, hogy a magyarok útjaikra hordozható bőrkádakat vittek magukkal a tisztálkodáshoz, ami régen akár az egészséget, vagy az életet is jelenthette számukra. Ma is több, a középkor óta folyamatosan működő fürdőnk van, jelenleg pedig úgy járhatjuk be az országot, hogy néhány órányi autóúttal bárhol meleg vízben nyújtóztathatjuk ki tagjainkat. 

A vizeinkkel való törődés élhető jövőnk egyik záloga is lehet, s a jó gazda gondosságával kell felkészülnünk arra a minden bizonnyal egyre növekvő kihívásra, amivel szemben ennek a sajátos Kárpát-medencei kincsünknek a védelmét szolgálhatjuk.