Így újították meg az emlékezés fogalmát a szolnoki fiatalok

Az ország első számú éneke sok-sok környékbeli iskolában és művelődési házban kerül mostanság a fókuszba, s ez korábban sem volt másként.

Idén a szolnoki magiszteresek azonban úgy döntöttek, újszerű programmal köszöntik a magyar kultúra ünnepét, s benne a Himnusz születését.

Hétfőn a szolnoki városháza előtt lejátszódó műsoruk, azt gondolom, két dologra bizonyosan rámutat. Megtartani a kultúrára emlékezés fontosságát, ráadásul mindezt a mai kornak megfelelő egyedi, lendületes, fiatalos kifejezésmóddal.

Szükség van új felfogásra, és modern, ám mégis értékteremtő emlékezésre. Annál is inkább, hiszen olybá tűnik, sokszor elcsépelt múltba révedésként tekintünk a kultúrára, s nem egy velünk élő fogalomra. A magyar kultúra napja talán az egyetlen olyan ünnep, amelyben ránk van bízva, mit látunk meg.

Gondolhatunk magára a Himnusz keletkezésére, egy-egy Petőfi-versre, egy Árpád-kori templomhoz kötődő egyházi hagyományra, vagy éppen a jászkun népi értékekre.

Bizony, végtelen a sor.

Ezen páratlan kincsek megőrzése mind rajtunk áll. Az ünnep akkor nyeri el igazi lényegét, ha újra és újra felidézzük szellemi és tárgyi értékeinket, és korunk szemléletével tudunk visszanézni nagy korszakok jeles eseményeire.

Így is tett hétfőn tanáraival az a közel kétszáz szolnoki diák.

Ne is szakadjon meg soha ez a nemes hagyomány!