Különleges sportág képviselője ez a vagány szolnoki házaspár

– A családban mindenki sportolt, ez a tevékenység számunkra állandóan fontos célkitűzés volt. Én magam úszóként kezdtem, majd válogatott vízilabdásként folytattam, Loránd pedig a kajak-kenu sportágban volt válogatott, s már felnőttként kezdtünk el sárkányhajózni.

– Gyermekeink is úszással indítottak, később a dzsúdó következett. Norbert fiunk például magyar válogatott dzsúdós volt. Végül azonban fiaink is belekóstoltak a sárkányhajózásba – avatott be családja történetébe Erzsébet, aki férjével együtt szandaszőlősi otthonukban mesélt mindennapjaikról.

Mint mondták, életük akár „egy folyamatosan frissülő program”, amelyben egy különleges sport is évek óta helyet kap.

– Több mint tíz éve szervezünk sárkányhajós programokat az ország különböző vizein – vágott közbe Loránd, aki örül annak, az általuk szervezett programokkal számos embernek okoztak már örömet.

Úgy tűnik, az évek alatt mit sem kopott a házaspár lendülete.

– Zsike és én Prágában masters Európa-bajnok sárkányhajósok lettünk, az Egyesült Államok-beli Tampában pedig világbajnoki címnek örülhettünk – mosolyodott el a férj, s megjegyezte, szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen a sport révén számos varázslatos helyre juthattak el együtt.

– Megfordultunk már Ausztráliában, Dubaiban, Thaiföldön, s több európai országban is, de itthon is nagy élményekkel gazdagodtunk – tette hozzá.

– Sárkányhajóval leeveztünk Szolnokról Szegedre, ahol az ugyancsak általunk szervezett „Öleld át a Tiszát” program keretén belül 160 kilométert eveztünk három nap alatt.

– Nagy megtiszteltetés volt, hogy mi képviselhettük Szolnokot a Szegeden megrendezett sárkányhajós világbajnoki eseményen – beszéltek hazai élményeikről, s azt is elárulták, számos megyei programot készítettek már elő. Szajolban a „Vízre Szajol!”, Kunszentmártonban pedig a cégek közötti sárkányhajóverseny fűződik nevükhöz.

– Boldogok vagyunk, hogy Mezőtúron is megismertethettük a helyiekkel a sárkányhajózás élményét – adtak hangot örömüknek.

Sportos életforma ide vagy oda, Zsike és Loránd a család összetartására is komoly gondot fordít, hiszen gyermekeik külföldön élik mindennapjaikat. Nem csoda tehát, hogy az egész család nagyon várja már a karácsonyi találkozást.

– Ez az ünnep mindig meg­ható számunkra, hiszen ilyenkor a fiúkkal együtt díszítjük fel a fát – nosztalgiázott a feleség.

– Most is nagy a készülődés, összeállt az ünnepi menüsor, s a bőrönd is hamarosan megtelik ajándékokkal – tekintett a még üres csomagok felé a pár, majd megjegyezték, szinte minden készen áll már az angliai repülőúthoz.

– Örülünk, hogy gyermekeink megtalálták számításukat odakint, s immár vezetőként örömmel, megbecsüléssel végzik munkájukat – konstatálta a hölgy.

A házaspár a civil életben trénerként dolgozik, tréner tanácsadóként pedig szakmai támogatást nyújtanak vezetőknek és vállalatoknál dolgozó munkatársaknak egyaránt.

Közös életükben pedig nem kis eseményt hozott az óesztendő.

– Idén harminc éve élünk együtt, és ennyi idő elteltével is azt mondhatjuk, különleges kapcsolat a miénk. Sokszor úgy érezzük, senkihez sem hasonlítható lazasággal kezeljük a nehéz pillanatokat, és az átlagostól eltérően gondolkodunk dolgokról – taglalták.

Minél szélesebb körben szeretnék elterjeszteni a sárkányhajózást

Az esztendő végéhez közeledve az új tervek szövögetése sem áll meg. – A sport szemszögéből nézve van feladatunk bőven.

Folyamatosan azon gondolkodunk, miként tudnánk minél szélesebb körben megismertetni a sárkányhajózást és milyen új településeket, cégeket tudnánk bevonni a versenyzésbe, a csapatépítő programokba.

Ami pedig a családot illeti, tudjuk, jövőre is lesznek boldog időszakok és előfordulhatnak nehézségek, de a szeretet és az elmúlt évek összetartozása minden nehézségen átsegít minket, mert igazi értékként tekintünk egymásra – zárta szavait a házaspár.

Hartai Gergely