Közösség

You’ll never walk alone – a világ leghíresebb futballhimnusza, a Liverpool összes meccsén átszellemülten éneklik a szurkolók. De nemcsak az Anfield Roadon, hanem Dortmundban vagy éppen Glasgow-ban a Celtic drukkerei is. A „soha nem jársz egyedül” valami olyasmit üzen, hogy történjék bármi, egy közösségben az ember mindig támaszra lel. Ez túlmutat a futball mélységein, több annál, hogy ha kikap a csapat, az igazi szurkoló akkor is mellette áll. A You’ll never walk alone az életről szól, és azt, amit jelképez, nem lehet tanulni. Azt érezni kell.

Szoboszlai Dominik már több mint egy éve a Liverpool labdarúgója, de ez a bizonyos érzés valószínűleg sokkal régebb óta ott él benne, mint hogy először magára öltötte a vörös mezt. Életének ezen részéről keveset tudunk, de nemrég nyilvánosságra került egy történet, ami többet mesél el róla annál, hogy milyen százalékban passzol pontosan vagy milyen sokat fut egy meccsen. A Liverpool Nottingham Forest elleni bajnokiján vendégül látott egy csapatra való magyar játékost. Ezt értsük úgy, hogy nemcsak a meccsjegyeiket intézte, hanem az utazásukat, szállásukat is, bevitte őket a kulisszák mögé, majd a saját házába is meghívta őket, ahol jót beszélgettek kötetlenül.

Mindennek oka egyszerre volt szomorú és örömteli. A csapat egyik játékosa vérképző betegségben szenvedett, őssejt-transzplantációra szorult a még nagyobb baj, a leukémia elkerülése végett. A nem kockázatmentes beavatkozás sikeres volt, Patrik azóta újra futballozik, a csapat a tavasszal vele együtt jutott fel a megyei első osztályból az NB III-ba, Szoboszlai pedig így jutalmazta meg a srácokat. No nem is a feljutásért, hanem sokkal inkább azért, mert a bajban támaszt nyújtottak, nem hagyták, hogy egy társuknak egyedül kelljen végigmennie az úton.

A történetet nem Szoboszlai osztotta meg, hanem Patrik, ami nagyszerű döntés volt. 

 Van erre számos más példa is a futballvilágban, például az olasz Internazionale lengyel sztárja, Piotr Zielinski megvásárolt és felújíttatott két épületet a szülővárosában, Zabkowicében, hogy gyermekotthonok bővülhessenek. Magától sosem emlegeti a karitatív tevékenységét, és amikor kérdezik róla, akkor is szerényen, szűkszavúan válaszolgat.

Hogy senki se járjon egyedül.