Már nem is lehetetlen

Egy hete a magyar női kosárlabda-válogatott megnyerte a világbajnoki előselejtező tornát. Az első meccs előtt azt találtam írni, hogy a csapat csaknem lehetetlen küldetésre vállalkozik, igaz, ezt elsősorban nem a torna megnyerésére értettem, hanem a világbajnoki részvétel kiharcolására, oda ugyanis rendkívül rögös út vezet. Ugyanakkor benne volt az is, hogy a februári sokk után ezen az előselejtezőn sincsen sok esély a számunkra teljesen ismeretlen Szenegál, Brazília és Fülöp-szigetek ellen, mert szinte semmit sem tudunk ezen országok női kosárlabdájáról, amin persze nincs különösebb okunk szégyenkezni.

Eddig ugyanis szükségünk sem volt rá, hogy tudjunk bármelyikükről bármit is. Az viszont szomorú, hogy ebből kiindulva inkább a kudarcot feltételeztem, nem pedig a sikert, azaz nem bíztam a csapatban, és utólag csak az jelent némi vigaszt, hogy a válogatott bebizonyította, alábecsültem. Talán túlságosan eleven még a rossz emlék, a már említett februári sokk, amikor ez a csapat a soproni olimpiai selejtezőn nem egészen egy fél­idő alatt 22 pontos előnyből ki tudott kapni eggyel Spanyolországtól, és ezzel elpackázta a szakágnak, sőt, az egész sportágnak rendkívül fontos részvételt a párizsi játékokon. Az teljes összeomlást hozott, hogy a klasszis centerünk, Határ Bernadett azonnal, a meccs utáni nyilatkozatában be­lengette a lemondását a válogatottságtól.

Most Ruandában ott volt ő is, meggondolta magát. Völgyi Péter, az új szövetségi kapitány lényegében elődje, Székely Norbert keretét vitte magával Ruandába a sérült Aho Nina és a WNBA-ben játszó Juhász Dorka kivételével, azaz ugyanazoknak a kosarasoknak kellett bebizonyítaniuk a lehetetlenről, hogy igen is lehetséges, és meg is tették. A torna legjobb ötösébe bekerült Kiss Virág az előselejtező döntőjének a megnyerése után elmondta, ez a siker nem kárpótlás a soproni kudarcért, azt még fél év múltán sem sikerült megemészteni az akkor a közösségi felületeken rájuk zúdult gyűlöletcunamival együtt. Utóbbit a legbölcsebben kezelték: egész egyszerűen nem olvasták.

Ennél is fontosabb azonban az, hogy

Másfél év múlva huszonnégy csapatból kell majd bekerülni abba a tizenhatba, amely 2026 nyarán ott lehet a világbajnokságon, és ez már nem is látszik lehetetlen küldetésnek. A válogatott fontos tettet hajtott végre Ruandában: visszaadta a bele vetett hitet.