Rövidül a szenvedés

Tokióban el kellett búcsúznunk az ötven kilométeres gyaloglástól. A 2024-es párizsi olimpián már nem rendezik meg ezt a versenyszámot, és más világversenyeken sem.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség úgy döntött, hogy az egyenlőség jegyében ezentúl 30 kilométeres lesz a hosszabbik gyaloglóverseny. Nők és férfiak egyaránt ezen a távon küzdenek a győzelemért vagy éppen a célba érésért. Kinek hogy jön ki a lépés. Valószínűleg az atlétika iránt érdeklődők körén belül is csak egy törpe kisebbség szomorkodik az ötven kilométeres versenyszám eltörlése miatt, de aligha várhatjuk el a közérdeklődést minden sport iránt. Tudjuk, hogy fontos az egyes sportágak népszerűsége az olimpiai program összeállításakor, de hiba lenne csak arra hagyatkozni.

Ahogyan hibás elképzelés az is, hogy a nemek közti egyenlőség elvére hivatkozva lesz ezentúl 10, illetve 30 kilométer a gyaloglóversenyek távja. Eddig a nők 20 kilométeren, a férfiak 20, valamint 50 kilométeren küzdöttek. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a nők is képesek lennének 50 kilométeres gyaloglásban is kiváló teljesítményt nyújtani. Persze a 30 kilométeres táv sem éppen nyúlfarknyi, de nem feledhetjük, hogy ebben az állóképességre építő sportágban, az 50 kilométeres távon jószerével ott kezdődött a verseny. Ahogy a maratoni futásban sem az első kilométereken szelektálódik a mezőny, úgy a gyaloglásban sem. A gyaloglás nemcsak a lábat teszi próbára, sok fogcsikorgatásba is kerül leküzdeni a távot.

A tokiói olimpián 30 fokban, 70 százalék fölötti páratartalomban gyalogoltak a férfiak 50 kilométert. Nem volt éppen fáklyás menet. A győztes lengyel Dawid Tomala 3 óra 50 perc alatt ért célba, harminc kilométerrel a rajt után szakította le az élbolyt. Abban a négy órában, míg a gyaloglás tartott, a néző a közvetítés jóvoltából végigkövethette azt a drámát, amely szükségszerűen lezajlik minden hosszú távú versenyen. Test és lélek egyaránt nagy tehertételnek van kitéve, és arra nem sok erőt áldoznak a sportolók, hogy ezt leplezni próbálják. Megpróbáltatásaik hosszú órái alatt a néző bepillantást nyerhet abba a mélységbe, ahová a gyaloglók lélekben eljutnak. Szívszorító élmény. Feloldódást az ad, amikor látjuk célba érni a gyaloglókat.

Tisztában vagyok vele, hogy a 30 kilométer sem éppen sprinttáv, és két óra alatt is komoly drámák játszódnak majd le a szemünk előtt, de a szurkolói élmény egészen más lesz. Nem jobb, nem rosszabb, csak más. Szenvedéstörténetből lesz kevesebb.