Értékzavar

Hallottak már Gábor Antal Áronról? És Zalka Lászlóról? Mert én nem. Pedig bizonyára zseniális vízilabdaedzők, annak kell lenniük, már ha a pénzt elfogadjuk értékmérőnek. Hiszen jóval magasabb az életjáradékuk, mint a játékosait 2000 és 2008 között három olimpiai bajnoki címre vezető legendás szövetségi kapitánynak, Kemény Dénesnek. Utóbbinak csak havi 989 ezer forint jár a sydney-i, athéni és pekingi diadalok, a nemzetet lázba hozó frenetikus sikerek után, Gábor úr viszont havonta 1,1 milliót, Zalka úr ennél is többet, 1,385 millió forintot kap az államkincstártól.

Miért is? A 2009-es tajpeji siketlimpián arany-, négy évvel korábban, Melbourne-ben ezüstérmet szerzett a magyar férfiválogatott, a két nevezett úrnak ezekhez a győzelmekhez volt köze edzői minőségben. Egy olyan számban, amelyben összesen hat ország indult, és amelyet azóta már töröltek is a siketlimpiai programból. Valamilyen rejtélyes oknál fogva kettejük teljesítménye mégis többet ér, mint Keményé, akit azért a nemzetközi vizeken elismernek, hiszen ő a FINA edzőbizottságának alelnöke. (Félve kérdezem: miért kell a siketeknek külön olimpiát rendezni, miben akadályozza őket siketségük? Halasy Olivér „valódi” vízipólóban lett kétszeres olimpiai bajnok, pedig a bal lába térdtől lefelé hiányzott; Takács Károly pedig ballal nyert két olimpiát gyorstüzelő pisztollyal, miután a gránát levitte a jobb kézfejét.)

A fenti adatokat a 24.hu publikálta, meg még cifrábbakat is, például azt, hogy az egész magyar edzőtársadalomban bizonyos Feczer Viktor a második legmagasabb összegű olimpiai járadékkal rendelkező szakember, havonta 2,969 millió forint üti a markát, adómentesen. Feczer mester három paravívónak az edzője, ezért jár neki a bankigazgatókat megszégyenítő havi fix.

Valami nagyon félrecsúszott az olimpiai érmesek, helyezettek és edzőik javadalmazása terén.

Annak idején Lemhényi Dezső, Butykó bácsi brusztolta ki eleinte csak az olimpiai helyezetteknek az apanázst, amelyet az évek során kiterjesztettek az edzőikre, majd a para- és siketlimpikonokra, idővel azok edzőire is. Eleinte az edzők csak a versenyzői pénzek felét kapták, aztán ma már nekik is teljes összeget kézbesít a postás, és persze a járadékot az infláció ütemében valorizálják.

Így eshet meg, hogy egy kevéssé ismert paraedző másfélszer akkora járadékra jogosult, mint a valaha élt legnagyobb úszónő, az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina.

Mit is mondott ilyenkor Csötönyi Sándor, az eredeti benyögéseiről (is) elhíresült egykori bokszelnök?

Értékzavar…