Megragadott szerencse

Pusmogott, sustorgott a nép egy része. Nem odavaló, mondták, csak szerencséje volt, majd meglátjátok, mi lesz, megég, bukik, aztán nemsokára jön haza.

Egyben abszolút igazuk volt a duruzsolóknak: Danyi Gábornak valóban óriá­si szerencséje volt, amikor annak idején a nagy pécsi nihilből Győrbe hívták edzősködni. Hívhattak volna mást is, hiszen sok magyar edzőnek volt több tapasztalata, mint neki, nagyobb, veretesebb sikereket értek el, mint ő. Mégis rá esett a választás, ami azért jelent valamit. El kellett (volna) fogadni, tiszteletben kell(ett volna) tartani a döntést. Mert hiszen a győri klub vezetői csak nem annyira hülyék (már elnézést), hogy egy alkalmatlan edzőt visznek a világ egyik legjobb csapatához! (Mellékszál: Pécsett azóta is csak posvány van a kézi­labda terén. Danyi elment, az itt maradó okosok, hozzáértők pedig az elmúlt években bizonyítottak…)

S ha már fentebb szóba került a szerencse: ő, a Győri Audi ETO KC-t vezetőedzőként a Bajnokok Ligája-győzelemig vezető Danyi Gábor is azt nyilatkozta, nagy szerencséje volt, hogy magyarként megkapta az esélyt, mert bizony vannak itthon nála sokkal jobban dolgozó edzők. A mondat utolsó részével már lehetne vitatkozni, de nem fogunk: ha így gondolja, biztosan igaza van. A lényeg ugyanis az, hogy régóta olyannak ismerjük, amilyen: mindig tudta, hol a helye, mindig kellően szerény volt, sosem spilázta túl a szerepét. Nem mellesleg egy vidám, bohém, őszinte manusz, akit nagyon sokan szeretnek Pécsett, Baranyában, és nyilván szerte az országban is.

A BL-győzelem óta sokan tettek megjegyzést arra, hogy nem tartják ezt igazán magyar sikernek, hiszen a győriek keretében alig akad honfitársunk, tele van külföldiekkel. Tény: Görbicz és a többi magyar mellett brazil, norvég, dán, holland, francia, román játékosok repítik az ETO-t. De: egy magyar vezetőedző irányításával, egy magyarokból álló szakmai stábbal (itt Zdravko Zovko az egyetlen kakukktojás). Kapaszkodjunk hát ebbe, fókuszáljunk erre, s becsüljük meg az ő munkájukat, legyünk nagyon büszkék arra, hogy (ismét) a világ tetejére kormányozták a Győrt.

Emlékszem, a pusmogóknak, sustorgóknak annak idején sosem szólt vissza Danyi.

Jól tette. Az élet, az azóta eltelt időszak, a munkája, a sikerek mindennél beszédesebben bizonyították, hogy kinek volt igaza, s kinek hol a helye. Neki a Győri Audi ETO KC-nál, a világ legjobb női kézilabdacsapatánál van – reméljük, hogy még jó néhány évig.