A szerencse kovácsa

Hajlamosak vagyunk hazánkról mint a tízmillió szövetségi kapitány országáról beszélni. Tekintve, hogy a focihoz mindenki ért, ezt jogosan tesszük. Becsületesen megvallhatjuk azt is, hogy nem csak a futball a szakterületünk: mindenhez értünk. Sőt, mint a viccbeli székely, mindenhez is. Ahogy a magyar válogatottat bármelyikünk sikerre vezetné, úgy új szabályrendszerek bevezetéséhez is szívesen adnánk tanácsot, ha hozzánk fordulna a világszövetségek egyike-másika. Ki ne beszélgetett volna sportbarát honfitársaival kávéházi vagy kocsmai szegleten olyan újításokról, amelyek révén izgalmasabbá válhatnának egész sportágak. Szerencsére az elképzelések általában elég őrültek ahhoz, hogy élénk véleménycsere alakuljon ki róluk, így unaloműzőnek mindenképp beválnak.

Vasárnap az országúti kerékpározás legjobbjaiból verbuválódott kétszáz fős mezőny Párizsból elkerekezett Roubaix-ba. A 250 kilométeres verseny sajátossága, hogy 50 kilométernyi kockaköves úton is végig kell rázatniuk magukat a bringásoknak. A televíziós közvetítés szerint

a világbajnok Peter Sagan nemcsak hogy megnyerte a versenyt, de kerékpárszerelőként is észrevetette magát.

Kísérőkocsijából szerzett szerszámmal látott neki egy csavar meghúzásának biciklije kormányán. Közben 40 kilométer/óránál gyorsabb tempóban haladt a szlovák.

Több tanulsága is van az esetnek. Egyrészt világos, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Másrészt a kerékpár reparálást kötelezővé lehetne tenni. Sokkal több izgalmat hozna, ha a bringások az öngondoskodás jegyében maguk javítanák a defektet. Sőt mindenkinek kötelező lenne verseny közben legalább egyszer megállni és pumpálni.

Az autósportban a tankolás és a kerékcsere jelenlegi rendjének megváltoztatásával forradalmi idők köszönthetnének be. Ha a Formula–1-ben a pilóták maguk hajtanák végre ezeket a műveleteket, sokkal élet­szagúbb lenne a verseny. Képzeljük el a „Boksz utcai lakos” Lewis Hamiltont és szeretett szomszédját, Max Verstappent, amint ügyesen lecserélik a négy kereket, megtankolják a kocsit, adnak egy kis jattot a tébláboló szerelőknek, majd továbbhajtanak, hogy gyorsaságukat autóvezetéssel is bizonyítsák a közönségnek.

Lássuk be, nincs sportág, amire rá ne férne egy kis újítás! Közelíteni lehetne mindegyiket a hétköznapi élethez, hogy a szurkoló élményét a beleélés a jelenleginél is jobban fokozhassa. Például elő kellene írni a kenyai és etióp futóknak, hogy csak elcsigázott arckifejezéssel érhetnek célba a maratoni távon.