Izgalmas folytatás vár a magyar férfi-vízilabdaválogatottra

1975: Cali, 1978: Nyugat-­Berlin, 1982: Guadalquir, 1998: Perth, 2005: Montreal, 2007: Melbourne, 2017: Budapest. A magyar férfi vízilabda-válogatott világbajnoki ezüstérmeinek helyszínei.

– Tudom, hogy voltak támogatóink és voltak hitetlenek is – értékelt már aludva egyet-kettőt a döntő után Märcz Tamás szövetségi kapitány.

– Én bíztam magamban, bíztam azokban a játékosokban, akikkel dolgoztam és hittem abban, hogy nincs legyőzhetetlen csapat.

Az idén bajnokságot, Magyar Kupát és Bajnokok Ligáját nyerő Szolnoki Dózsa-Közgép vezetőedzője természetesen más szemmel nézte a vízilabdatornát, mint a több százezer szurkoló. Cseh Sándornak a francia, az ausztrál, a szerb és a magyar válogatottban is szerepelt több egykori és jelenlegi játékosa.

A szolnoki kötődésű pólósokból egy vastagabb világválogatott könnyedén összeállítható.

– Nem szoktam a játékosok teljesítményét értékelni akkor, amikor nem a szolnoki csapatban játszanak – mondta Cseh Sándor.

– Lehet, hogy csak én láttam úgy, de az volt az érzésem, hogy a szolnoki játékosok feldobódva érkeztek a világbajnokságra és nagyon jól játszottak.

– De nem is ez a fontos, hanem az, hogy az egész országot lázban tartotta két héten át a válogatott, nagyon sokan szurkoltak a csapatnak. Szerintem igenis nagyon szép eredmény ez az ezüstérem.

Kevesebb volt a taktikai újítás, mint általában a világbajnokságokon szokott lenni, folytatta a szakvezető. De ennek nagyon is érthető okai voltak.

– A három-négy győzelemre is esélyes csapat: a szerb, a horvát, a magyar jellemzően az olimpián látott keretével érkezett, egy-két poszton volt csak változás Rióhoz képest. Ezért ezek a tőlük már látott taktikai variációkat alkalmazták – tette hozzá a klubszinten mindent megnyerő szakember.

– Az olaszok kivételével a többi válogatott viszont már jelentősen megfiatalodott. Ők azonban még nem tartanak ott, hogy az újításaikat alkalmazzák. Minden csapat a biztos alapjátékát hozta a világbajnokságra.

– Érdekes volt látni viszont, hogy a klubvízilabda mennyire eltávolodott a válogatottaktól. Ez elsősorban a Brescia és az olasz, valamint az Olympiakosz és a görög válogatott viszonyára igaz.

– A budapesti Final Six-ben szereplő 10-15, egyébként nagyon jó képességű pólós itt sem volt a világbajnokságon, vagy nem volt olyan meghatározó a válogatottjában, mint a klubjában.

– Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a két év múlva esedékes világbajnokságon melyik út hol tart: mennyire erősödnek meg a most felforgatott, megfiatalított kerettel érkező csapatok, illetve mire jutnak a Budapesten még a „régi” kerettel játszó válogatottak.

A 2019-es vizes-világbajnokságot a dél-koreai Kvangdzsuban rendezik, amelyre nagy valószínűséggel már a 2020-as tokiói olimpiára élesített csapatokkal érkezik mindegyik válogatott.

Varga Dumi nem szeretne felőrlődni

Az elmúlt években a szolnoki csapat soraiban szereplő Varga Dénes azt mondta, nehéz folyamaton ment át, amíg eldöntötte, hogy a budapesti világbajnokságon is a válogatott rendelkezésére áll, de most úgy érzi, az a legészszerűbb, ha a következő nyarat pihenéssel tölti, mert nem szeretne felőrlődni.

A Dumi becenévre hallgató pólós ugyanakkor nem zárta ki, hogy később visszatér még a válogatottba.

Azt tudni kell, hogy Varga Dénes klubszinten a következő szezont már a Ferencváros soraiban tölti, ugyancsak a zöld-fehérek tagja lesz a világbajnokság legértékesebb játékosának választott Vámos Márton is.

Varga Csaba

Gutai István