Landolás a borzongás repterén a Titok-völgyben

Furcsa hangulata van A. G. Miller: A Titok-völgy foglyai című könyvének. Egy kevesek által ismert világba, a légibaleseti kivizsgálók mindennapjaiba enged betekintést. Legalább is az ember erre számít néhány oldal elolvasása után. De mire észbe kap, már egy krimi kellős közepén találja magát, a baljóslatú, titokzatos események pörgősen követik egymást.
Hogy a borzongás végig biztosított legyen, már az elején megismerkedhetünk a Titok-völgy legendájával, a helyeik körében terjedő szóbeszéddel a környező hegyekben eltűnő emberekről meg az éjszakánként villódzó különös fényekről. Hogy hisszük-e vagy sem, hogy mindez valóság, voltaképp mindegy is, nem sok időnk van gondolkodni ezen. Mert rövidesen kiderül, az utasok rosszkor vannak rossz helyen, s mintha ez nem lenne elég, hamarosan az is egyértelművé válik, hogy egy végzetes helyzet foglyaivá váltak.

S ekkor derül ki, miért is jó, hogy akad köztük egy légibaleseti kivizsgáló és a hadsereg egyik tábornoka, aki mellesleg veterán pilóta is. A menekülés útja adott, várja őket a végtelen égbolt. De azt azért ezen a ponton már sejti az olvasó, hogy nem lehet csak úgy elmenni a rettegés repteréről.
A könyvet olvasva az embernek az az érzése támadhat, mintha ő maga is ennek a különös járatnak az utasa lenne. Így azután kíváncsian várhatja a történet végét, hogy örökre e különös sorsú gép és a Titok-völgy foglya marad-e.