Egy furcsa diktatúra

Hatalmas vereséget szenvedett a Fidesz–KDNP jelöltje a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson. A függetlenként induló, ám a teljes ellenzéki skála támogatását bíró nyertes nem akármilyen tettet hajtott végre, abban a városban győzött, amelyet a kormánypártok bevehetetlen erődítményeként szokás elkönyvelni.

Az ellenzék óriási ünneplésbe fogott, ami méltányos és rendjén való,

nem utolsósorban azért, mert régen volt ilyen élményben része. Ám ugyanazok, akik tegnap óta ünnepelnek, még a múlt héten, és előtte is, éveken át, arról szónokoltak, hogy Magyarországon diktatúra van. Nos, furcsa diktatúra ez a magyar, amelyben néhány héttel az országgyűlési választások előtt az ellenzék elsöprő győzelmet képes aratni a kormánypárt egyik kedvenc városában.

„A Fidesz legyőzhető”, hirdeti címlapján öles betűkkel az egyik ellenzéki hírportál. És igaza van. A Fidesz valóban legyőzhető. 2014-ben is legyőzhető volt, 2010-ben is, előtte is, le is győzték nemegyszer. Nagyon könnyű a Fideszt legyőzni, a módszer mondhatni földhözragadtan egyszerű: több választó támogatását kell bírni, mint ők, és több szavazatot kell kapni, mint ők. Ez az, ami eddig nem ment az ellenzékieknek, ebbe, a győzelem ízébe kóstolhattak most bele Hódmezővásárhelyen. Az érintett választók döntöttek, most az ellenzék javára. És április 8-án is a választók döntik majd el, hogy Orbán Viktor vezesse az országot még négy évig, vagy jöjjön a Gyurcsány–Karácsony–Vona–Szél–Szigetvári–Fodor-kormány.